Bereznai Zsuzsanna - Viga Gyula szerk.: Fejezetek a Bükk-vidék népi kultúrájából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 6. Eger - Miskolc 1988))

Bakó Ferenc: Az erdőháti lakodalom sajátosságai

vőnek egyik formája a jelenleg kendőlakásnak nevezett szertartás volt. A rítus legfontosabb eleme a kendők átadása, amit kézfogás követett. Ezeknek a történeti előzményeknek nyomait őrzi még ma is pl. Upponyban - az a vélekedés, mely szerint a kendő szinte egyenértékű a lagzival. Ennek első jele az, hogy a vőlegénynek már vőfélye van, de ugyanerre vallanak egyes szokáselemek, amelyek a pogány rítus részei lehettek. A fiú násznépe csak akkor mehetett be a házba, ha meg tudott válaszolni a találós kérdésekre. A legénynek jegykendőt adtak, és ennek fejében a násznagy gyűrűt húzott a jegyesek ujjára. (Ezt tudjuk, hogy korunkban már a lelkész szokta elvégezni.) A lány kisebb kendőkkel ajándékozta meg a legény rokonait. A vendégek vacsorát kaptak, miközben a vőfély verseket mondott és reggelig táncoltak. Hazafelé menet még a hajnali tűztáncot is eljárták, ami közismerten a lakodalom végén szokás. Egyedülálló Szilvásváradon az, hogy a jegykendőt a legény kötényként viselte az ünneplő gatya előtt, ezzel hozta a falu tudomására vőlegényi állapotát. Az eljegyzés, korábban kendőlakás eredetileg eskető szerepét az eddig felsoroltak mellett még más tényezők is megőrizték és így emlékeztetnek erre. Tardonán és Szilvásváradon a násznép elhelyezkedésének módjában kultikus szabályozottság ismerhető fel. Az esemény mindig a lakás legnagyobb, legszebb szobájában zajlott le, ahol a két násznép úgy sorakozott fel, hogy a fiatalokat ne válassza el egymástól a fejük felett húzódó mestergerenda. Figyelmet érdemel még az a néhány és a Palócföld keleti széléről előkerült adat, amely valószínűvé teszi, hogy a kendőlakás után megtörtént az elhalás is. Az 1827-es gömöri leírásban azt olvashatjuk, hogy a hajnalig tartó lakoma, tánc és muzsikaszó mellett a fiatal pár a kamrában külön szórakozik. Istvánffy a barkóknál még világosabban fejezi ki magát, amikor ezt írja: „vacsora alatt a jegyespárt rendszerint becsukják a komrába (a nők alvóhelye), hogy ismerkeggyenek s enni is adnak be nekik, de csak levest, ahhoz pedig lyukas kanalat".

9 Jegyesség alatt a templomi hirdetésre járó menyasszony ruházatát, annak színeit előírja a szokás, de ahol már régóta nincs népviselet, mint a Bükkalján, vagyis most vizsgált területünkön, csak a ruha ünnepélyességéhez ragaszkodnak. Sajátosnak látszik itt azon9. B.S. 1827. 40-42; Istvánffy Gyula 1911. 164.