Petercsák Tivadar szerk.: Fejezetek Bodony néprajzából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 5. Eger, 1982)

Dömötör Tekla: Adalékok Bodony néphitéhez

más faluból jöttek, de volt köztük bodonyi is. Természetesen csak a helyiek tudják, hogy ki szerintük a boszorkány, a kívülállók nem ismerik fel őket, legfeljebb néhány elejtett szóból, vagy elhárító cselekményből lehet sejteni, hogy kit tartanak boszorkánynak. Rontani főleg babbal szoktak. A babot kiöntötték az útra és aki belelépett, azt érte a rontás, akár ember volt, akár állat. A bodonyi boszorkányok éppúgy, mint más falvak hasonló alakjai különböző módokon szerzik meg a tudást. Van, aki anyjától tanulta. Van, aki boszorkánynak született. Azt is mesélték, hogy az egyik boszorkány mielőtt megszerezte a gonosz tudást, hosszú időn keresztül beteg volt, azaz "révült". A rontás és szemmelverés ellen szenes vizet öntöttek. "A szenes-víz készítés történhet három szem faszénnel. Közben elnevezik ezeket: asszony, leány, ember. Amelynél a szén leül a víz fenekére, az rontotta meg a gyereket. A szenes vízzel megmosdatják a gyereket, visszkézről, utána a vizet az ajtó sarkába beöntik." Azonban nem csupán rontottak és gyógyítottak, hanem jósolni is tudtak. A rostaforgatást még le tudtam fényképezni Bodonyban. A rostát arra is használták, hogy megtudják, ki a halott és ki az élő. Amíg a legtöbb helyen a rostától azt tudakolták, hogy ki a tolvaj, Bodonyban azt kérdezték a háború alatt, hogy ki a halott, és >i az élő. Nagyon érdekes, hogy a rostaforgatást igen sok európai nép ismeri; még a távoli Angliában is gyakorolták. Szent Péter és Szent Pál, forgassátok meg a rostám - mondják Magyarországon, éppúgy, mint Angliában. Akkor a rosta elárulja, hogy aki iránt érdeklődnek, az élő-e vagy halott-e. Miben hittek még a bodonyiak? Elsősorban természetesen a hazajáró halottakban. A rokon halott úgy jelentkezik, hogy megzörgeti az ajtót, ablakot, vagy elsuhan az ablak előtt. Az ismeretlen halottak éjfélkor harangoztak, vagy világítottak a templomban, éjjel láthatatlanul mostak a patakban. A halottak éjjel körmenetet tartottak és szép egyházi énekeket énekeltek. A hazajáró halottakon kívül más mitikus lényekben is hittek. Természetesen hittek a lidércben, amelyet a garabonciás a hóna alatt költ ki egy különleges tyúk tojásából.