Petercsák Tivadar szerk.: Fejezetek Bodony néprajzából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 5. Eger, 1982)
Kovács András: Bodony múltja
ták mosásra a patak vizét. Télen is mostak. A jégen léket vágtak, s az előzőleg "kilúgozott ; ' r*j h át ntt áztatták. Â patak nyáron sem apad el. Zápor után félméter magas a vize, de előfordult már 1-2 méteres emelkedés is, A meder kanyargós volta miatt áradás is volt. A patak vizét ipari célra is használták. Két folyás közin 1914 táján szűnt meg a vízimalom. A források és kutak vize üdítő, hideg, a kútvíz kissé meszes. A község közepén végigvonuló mély talajvíz édessé teszi azon a részen a kutak vizét. A XX. század elején a kutak vizét 80 százalékban ihatónak tartották. Lágyas , Baláta süppedős rétek. Régente nagy volt a forgalmi akadály a hidak hiánya miatt. Újabban van már elég híd. Természetes növénytakaró és állatvilág Az erdőben legelő tisztások és kaszálók vannak. Pár évszázada a határ legnagyobb része is erdő volt. A mostani erdőhatár mintegy 1900 táján alakult ki. A szántóföldek közt is vannak kisebb, akácos ligetek. A harmincas évekbe, u tagosítással kapcsolatban sok legelőt szántóvá tettek. Ez veszélyezteti az állatállományt. Kőhatár , Kecskebérc inkább tölgy, Poszlabükk , Peterét leginkább bükkös. Elszórva gyertyánfa. Nagyverön nagyobb akácos. Egyes mocsaras rész ( Áldozó , Lágyas ) égerfákkal fedett. Két hold mesterséges telepítés, fenyves van a harmincas évekből Somostelkén . Áldozób an is van fenyő telepítve. A boróka Kőföle és Nagyverő közt kisebb bokros erdőket alkot. Jellegzetes növény az iszalag, itteni néven juszalag. Ennek vékony indáit kosárkötésre is használják. A fák alja néhol füves, máshol harasztos, van szamóca, eper, szeder, gomba. Jobb legelőket csak Somostelkén és az erdők között lehet találni. A fa az üveggyárat látta el. A magánerdő a földbirtok szerint oszlott el: akinek nem volt földje, annak fa sem jutott. Az erdő közepette nem volt tüzelője "patakban fulladt meg szomjan". 1945-ben volt föld- és erdőosztás Bodonyban.
