Petercsák Tivadar szerk.: Fejezetek Bodony néprajzából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 5. Eger, 1982)

Cs. Schwalm Edit: A Mátraalja népi hímzései. A varróasszonyok szerepe

A fehér horgöltcsipke széle gyakran piros vagy kék, a hímzés domináló színeivel összhangban. A lányok díszzsebkendőj

e, amit vasárnap és ünnepnapokon kezükbe fogtak, ha a templomba mentek, vékony fehér sifónból készült. Egyik sarkában kis hímzett virág és a készítő monogramja. Horgolt csipke vette körbe. A hímzett női mellénynek, pruszlikn

ak kevés emléke van. Csak néhány igen idős asszony emlékezett rá, hogy ilyet hordtak. Az egri múzeum néprajzi gyűjteménye őriz néhány szép darabot Mátraderecskéről és Bodonyból. Anyaga színes selyem vagy brokát. Színes selyemfonallal készült hímzése, motívumaiban és színösszeállításában kisbundák hímzésére emlékeztet A nők vászonkötényét, a gangát ünnepre finom, kallott vászonból varrták. Díszítése egyszerű mesterke és borsóka. Csak Recsken találkozunk subrikált gangával. A lyukhímzéssel és laposhímzéssel díszített, finom, vékony alapanyagú singolt női fej- és vállkendőknek szintén nagyon kevés emléke maradt. A XIX. század második felében készítették és hordták. Bodonyban egy falusi varrónő készítette, aki évekig Salgótarjánban szolgált és ott tanulta meg a slingelést. Menyasszonyi vállkendöt találunk az egri múzeum néprajzi gyűjteményében, amit hátul, csipő fölött rózsás szalaggal kötöttek össze. A fejkendőt fiatal asszonyok hordták nagy ünnepen a csipkés főkötő fölé kötve. A férfi viselet darabjai közül legdíszesebb a vőlegénying vagy jegying

. Kendólakás vagy kendóváltás (eljegyzés) alkalmával a vőlegény anyja egy selyem vagy kásmir kendőt adott a menyasszonynak. Ennek a sarkába némi pénz volt belekötve, ami azt jelképezte, hogy a menyasszony ne a maga költségére készítse el a jegyruhát

. A kendőváltást követő három hét alatt varrta a menyasszony édesanyja segítségével a jegyinget és a jegygatyát vőlegényének. Esküvő előtti este vitték el neki ünnepélyesen, s másnap ebben esküdött. Gyakran azonban híres varróasszonnyal hímeztették, hogy mennél szebb legyen. Az előzőekben már beszéltem róla, hogy több ilyen hímzőasszony élt Bodonyban és Recsken is, akik évtizedeken keresztül készítették a környező falvak szebbnél-szebb vőlegényingeit. Munkájukért pénzt, terményt, vásznat, sőt malacot is adtak.