Petercsák Tivadar szerk.: Az életmód változása egy bükki faluban (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 4. Eger, 1982)

Széman Zsuzsa: A párválasztás, a párkapcsolatok és a családi élet változása Felsőtárkányon

életmód mintától. "Anyósom mindig mondta, hogy ő nem szól bele semmibe, mert neki olyan rossz anyósa volt, annyit szenvedett, hogy ő azt nem akarja másnak okozni." 2. A 19-25 év közötti fiatalasszonyok legtöbbje a házasságkötés után ugyan még a hagyományoknak megfelelően a fiús házhoz ment lakni, de a legtöbb esetben már külön háztartást alakított ki. Az anyós általában már sokkal türelmesebb volt. Tudomásul vette a fiatalok kivívott függetlenségét, de az anyós a felügyelő és kontrolláló szerepéről mégsem mondott le teljesen. Ezt az irányítást a meny már jobban elviselte, komoly konfliktushelyzetek nem jöttek létre közte és anyósa közt. A visszafolytott feszültség indirekt módon mégis negatívan befolyásolhatja a férj-feleség személyközi kapcsolatát. "Anyósomékkal jól kijövünk. Nem szólnak bele különösebben semmibe sem, inkább tanácsot adnak. De amíg lent voltunk (az anyósnál laktak) kis semmiségek miatt is veszekedtünk a férjemmel. Pl. miért tette ezt oda és miért nem ide. Idegesek voltunk, mert amíg együtt laktunk, mindig felügyeletet éreztünk magunk felett. Mióta fenn vagyunk (az új lakásban) azóta egyáltalán nem veszekszünk." Hamarabb oldódott meg a konfliktus, mivel hamarabb került sor összetűzésre, ha a fiatalasszony közös háztartást vezetett az anyósával. Ilyen esetben nem várta meg az első gyermek megszületését, hanem rövidesen visszaköltözött az anyjához férjével együtt. A nagycsaládi kapcsolatok felbomlását mutatja az is, hogy ebből a költözésből nem származott életre szóló harag. Ennél a korosztálynál a lányos házhoz való költözés már kevésbé szégyellni való dolog. Azoknál a házaspároknál, akik a lányos háznál maradtak, a vizsgált mintában nem alakult ki konfliktus a lány családja és a fiú közt. Ugyanez érvényes ott is, ahol a fiatalok rögtön önálló lakásba költöztek. Azok a konfliktushelyzetek, amelyeket nem az anyós-meny kapcsolata váltott ki, közvetve vagy közvetlenül, sokkal könnyebben megoldhatónak tűntek a házaspárok számára. A saját férjükhöz való alkalmazkodást, a női szereppel járó elvárásokat, a háztartási terhek nagyobb részének viselését a nők természetesnek tartották, s.szóban is kifejezték, hogy a "nőnek jobban kell alkalmazkodnia a férfihoz, azért nő. Miért nálatok nem így van?" A nőé nemcsak a háztartás, de a gyermekneveléssel járó gond is, a férfié a család