Petercsák Tivadar szerk.: Az életmód változása egy bükki faluban (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 4. Eger, 1982)

Bakó Ferenc: A szerelmi ajándék formái Felsőtárkányon

az egész falu társadalma érdeklődéssel figyelte. Az első világháború után a legény általában csomagot készíttetett a sátraknál, ebben a "búcsúfia" volt: egy nagy mézeskalács szív, ráírva, hogy "Örökké a tied!" vagy "Emlékül"; egy mézeskalács olvasó, amit a lány egy ideig a nyakában hordott; és egy nagy mézeskalács baba. Amikor litánia után jött ki a nép a templomból, a legény a lányt magához szólította, és átadta a csomagot. Később még cukrot is vett neki és befizetett érte a "sürgőre", a körhintára. A tarkányi búcsúra ennél értékesebb ajándékokat is vettek: gyűrűt és fülbevalót, de ezután novemberben már a lakodalmat is megtartották. Ezeket az ékszereket azonban korábban, a városban vette meg a legény, csak a búcsú napján adta át A másik az egri fájdalmas-búcsú volt, ahol szintén búcsúfiát vett a legény szeretőjének. 1930 körül nagy divat volt különböző vallásos tárgyú, festett gipsz szobrok (Jézus szíve, Szent Antal, Fájdalmas Mária, 12 éves Jézuska), esetleg csonttáblás imakönyv, rózsafüzér, vagy sublótra állítható, állványos kerek tükör ajándékozása. Sokszor maga a lány választotta ki a sátornál, mi tetszik neki, és az is előfordult, hogy nem a legény, hanem az anyja vette meg a búcsúfiát. Napjainkra a búcsú jelentősége mérséklődött ugyan, de a tarkányi búcsún most is sokan vesznek részt. A nagy ünnepekhez hasonló szórakozási lehetőség is ez, amikor csaknem mindenki az utcán van, de nem ajándékoznak annyian, mint azelőtt. Csak az vesz, akinek már komoly a kaocsolata és belátható időn belül házasságot is kíván kötni. A lány kabalát, mézeskalácsból piros szívet kap mint egykor, és mindketten fel is ülnek a "sürgőre", amiért a fiú fizet. Az egri búcsúba fiatalok már ritkán járnak, gyűrűt, ezüstláncot napjainkban nem a búcsú alkalmával ajándékoz a fiú, hanem bármikor, ha már komolyabbá vált köztük a kapcsolat. Használati tárgyakat Tárkányon már századunk eleje óta ritkán ajándékoznak, erre csak néhány példát ismerünk. Fél évszázaddal ezelőtt szokás volt Luca napjára "kis-széket" faragni, belevésni a lány monogramját és az ülőlap szélét cakkozással díszíteni. E "kis-szék" nem volt azonos a "lucaszékkel", másra nem használta a lány, minthogy otthon ült rajta, esetleg a fonóba vitta magával; máskor a legény vásárból hozott cifra guzsalyt (orsókkal) szeretőjének. Elvétve korunkban is előfordulnak hasonló esetek. Ipari tanulók vagy fiatal szakmunkások maguk készítette díszesebb tárgyakat ajándékoznak kedvesüknek, még az ismerkedési, barátkozási periódusban.