Petercsák Tivadar szerk.: Az életmód változása egy bükki faluban (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 4. Eger, 1982)

Cs. Schwalm Edit: A népi táplálkozás változása Felsőtárkányban

a fűszerekkel együtt a közeli Egerben szerezték be, illetve volt egy-két olyan egri kofa, aki rendszeresen megjelent a faluban egy szekér árúval, s tőle lehetett vásárolni. Legnagyobb számban sertést tartottak. Legalább egyet igyekezett mindenki vágni, hogy a nyári munkák idejére legyen szalonna, hús. A szarvasmarha-állomány felényi. A summások a kommenciójukból próbáltak szalonnát, lisztet spórolni. A baromfi nagy része és a tojás is jövedelmi forrás volt. A felszabadulás után megváltozott a helyzet. Az 1950-es évektől a lakosság túlnyomó többsége ipari üzemekben dolgozik (Eger, a Bervában). Nyárok sokan vállalnak a szabadságuk terhére mezőgazdasági idénymunkát alföldi gazdaságokban (gyümölcsszedés, kukoricatörés, aratás), ami már a mindennapi megélhetésen túli plusz jövedelemnek számít. Megnőtt a konyhakertek és a gyümölcsösök száma, a sertés és a baromfiállomány. Az élelmiszer-ellátást bolthálózat biztosítja. A következőkben először az ünnepi táplálkozásban bekövetkezett változásokat kísérjük figyelemmel, majd a köznapi táplálkozás általános jellemzőit emeljük ki, a részletes elemzésre nincs módunkban kitérni. Az ünnepi alkalmak hagyományos ételei a hozzájuk kapcsolódó szokás- és hiedelemelemek révén tovább fennmaradtak, mint a hétköznapiak Ugyanakkor egy-egy ünnep alkalom az egész közösség előtt való szereplésre, kitünésre, ezért a hagyományos ételek mellett az eddig ismeretlenek, amit máshonnan vettek át, általában az ünnepi étrendben jelentkeztek először. 1. Keresztelő

. A századfordulón már egy-két hetes korában megkeresztelték a kisbabát. Keresztszülőket a rokonság köréből választottak. Csak ebédet készítettek, de ezen a legközelebbi rokonokon kívül más nem volt. Húsleves, húsos illetve töltöttkáposzta volt az étrend és kalács. Az utóbbi években két-három hónapos korban, sőt még később tartják a keresztelőt vagy a névadó ünnepséget. Keresztszülőket inkább a baráti körből kérnek fel. Nagyobb létszámú vendégseregnek -tartják a keresztelői vacsorát, aminek igen változatos, gazdag az étrendje. 2. Ebédhordás a gyerekágyas asszonynak, a poszrik

. A gyerekágyas aszszonynak, kb. két-három héten keresztül felváltva hordták az ételt a komaasszonyok és a rokonok. Az ételek sorának nem volt meghatározott rendje, de igyekezett mindenki kitenni magáért. Először a két fiatal szülő keresztanyja