Petercsák Tivadar szerk.: Az életmód változása egy bükki faluban (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 4. Eger, 1982)

Bakó Ferenc: A szerelmi ajándék formái Felsőtárkányon

fehér kendőt a derekára, ezzel tánc közben a legény izzadt homlokát törölgette, a szükségesnél talán többször is, hogy minél többen lássák; és végül a bal mellére még egy kisebb zsebkendőt is kapott. (Megjegyzendő, hogy rozmaringot csak farsangra és lakodalomra adott a lány, az utóbbi esetben almába szúrva kötötték rá a vőfély fokosára. Ezt a vőfély jelvényt itt "buzogánynak" nevezték.) A szeretőt a falu legényeitől megkülönböztetendő, előbbi ajándék átadása szűkebb körben zajlott ugyan le, de a farsangi vigalmakon a legény állandóan hordta és ezzel mindenki előtt kinyilvánította mindkettőjük elkötelezettségét. A lány személye a falu előtt úgy vált ismertté, hogy a vasárnapi litánia után a templomnál, amikor a banda rázendített és megkezdődött "a pap tánca", a legény úgy adott jelt, hogy jobb tenyerével sorban ráütött a tőle kapott ajándékokra: a nagy zsebkendőre, a kis zsebkendőre és a rozmaringra, majd intett a lánynak, jöjjön vele táncolni, mert ő az, akitől ezeket kapta. Ezután együtt mentek a bálba, az "ijós házba", ahol az első tánc ingyenes volt. Ennek végeztével a lányoknak ki kellett menni, csak a bokrétás legények szeretői maradhattak bent, azok, akikért a fiúk "befizettek", megfizették a belépődíjat. A legény első nagyobb ajándéka tehát pénzösszeg, aminek lefizetésével kapcsolatukat nyilvánosan is elismeri, később pedig gyümölcs-ajándékozásra került sor. Szamaras ember búcsúkor narancsot, fügét hozott a faluba, araibői a legény vásárolt^ .néhányat. 1985-re a felsőtárkányi farsang sokat vesztett ünnepi hagyományaiból. Már nem kiemelt ajándékozási alkalom, rendeznek ugyan bált a fiatalok, de az "ijó" név nem közhasználatú, az újabb korosztály már csak a népi táncegyüttes műsorából ismeri. Az ajándékozásról azt hallani, hogy nincs helye a nyilvánosság előtt éppúgy, mint tánc közben a lekérésnek. Ezek a tendenciák arra vallanak, hogy ma az ifjúság nem kívánja elnyerni a falu közösségének jóváhagyását, sőt inkább kizárja az idősebbeket - beleértve szüleit is - a párkeresés, a párválasztás magánügynek tekintett eseményeiből. A farsangi bált az utóbbi időkben a helyi KISZ szervezet rendezi, előlegezi az ital, étel, zeneszolgáltatás költségeit, ezeket később a belépődíjakból fedezik. Ma is szokás, hogy a lányért "befizet" a fiú, ha együtt mennek a bálba; ma is megvannak a mulatság rendezői - régen a "darabontok" - és egy idősebb férfi ma is vigyáz a rendre, a verekedőkre, őt régebben "ijó-bírónak" nevezték.