Petercsák Tivadar szerk.: Az életmód változása egy bükki faluban (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 4. Eger, 1982)

Bakó Ferenc: A szerelmi ajándék formái Felsőtárkányon

nap volt. A régi szokásoktól eltérően már az udvarlás kezdeti stádiumában visznek a lánynak könyvet, magnókazettát, virágot, illatszert, de csak jeles ünnepekre (karácsony, névnap, nőnap). A házhozjárás szabadabb, nem túl szigorúan felügyelt formája volt a lányok felkeresése a fonóban, ahol nemcsak a távolabbi ismerősök, hanem a komolyabb szeretők is találkozhattak. Ez utóbbi csoporthoz tartozó legények feltűnő helyen hordták a szeretőjüktől kapott slingelt zsebkendőt. Egykor Tárkányon is szokás lehetett, hogy a lányoknak még nem udvarló, csak velük játékosan enyelgő legénykék (a Barkóságon) igyekeztek a lányok guzsalydíszeit, a bojtocskákat elrabolni. A lány büszke volt erre, mert közeledést, szerelmi szándékot jelzett, a legény pedig igyekezett ezt a zálogot úgy mutogatni, hogy pipabojtnak, vagy ostordísznek használta. Ez tehát még nem ajándékozás volt, bár közvetve annak is tekinthető, de nem a legény, hanem a lány részéről. A közeli Bogácson a fonóban a legény anyja játékos módon beszélte rá a kiszemelt lány anyját arra, hogy adjon a fonáshoz használt aszalt szilvából.

4 A közeledési szándék e burkolt kifejezése tehát nem a fiataloktól, hanem a szülőktől indult ki. A fonónak egyébként a mai szokásrendben nincs megfelelője, talán a diszkót lehetne ennek minősíteni, de ritkábban tartják és inkább a hagyományos bálokhoz hasonlítható. Amint a fiatalok kapcsolata - ahogyan mondják - komolyabbra fordult, a lány zsebkendőt adott a legénynek, amire Felsötárkányon a farsangi bál, az "ijó" adott alkalmat. A legény ettől kezdve állandóan magánál hordta a zsebkendőt, és minden szombat este visszavitte a lánynak, hogy tisztát adjon helyette. (A kerek zsebkendő szélét hímzés, slingelés díszítette.) Az ajándékot tehát a lány adta, bár előfordult, hogy a legény erőszakkal vette el tőle. Szombatonként, a zsebkendő kicserélésekor a lány valami apró ajándékot, pl. cukrot kapott, de már 1930 körül szokás szerint virágot is, amit Egerben, kertésznél vásároltak. A más tájakon, így a matyóknál és a Hór-völgyben szokásos orsó, guzsaly, mosósulyok, mángorló ajándékozása^ az első világháború óta nem volt általános Tárkányon, az utolsó esetet 1910ből ismerjük. E mosósulyokra rávéste nevét a legény, aki nem falubeli volt, tehát akkor már idegen szokást követett. Az első és fontosabb ajándék átadása mindkét részről farsang vasárnapjára esett. Az értékesebb, feltűnő és elkötelező ajándékot a lány adta: aranyporral megfestett, nagy szál rozmaringot a kalap mellé; nagy slingelt