Petercsák Tivadar szerk.: Az életmód változása egy bükki faluban (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 4. Eger, 1982)

Széman Zsuzsa: A párválasztás, a párkapcsolatok és a családi élet változása Felsőtárkányon

házasság után állandóan a menye szemére vetett. "Anyósom nagyon ellenezte a házasságot, hogy nekem korábban volt egy másik fiúval is kapcsolatom. Mindig macerált, meg parancsolgatott." 1. A 26-30 éves fiatalasszonyok függetlenségüket a gyermek születéséig nem tudták kivívni. A tényleges mély konfliktust a gyermek váltotta ki, a fiatalasszonyok ekkor elég erősnek érezték magukat a harchoz, nem voltak többet hajlandók eltűrni az anyós bírálatát, kritikus megjegyzéseit, gyermekneveléssel kapcsolatos terveit. A vita legtöbbször már a terhesség alatt a névadással kezdődött. Az anyós a családi hagyományoknak megfelelően a fiúnak mindig az apja, a lánynak mindig az anyja, vagy valamelyik nőrokon 86 nevét akarta adni . Ennek a tendenciának az ellentétjeképpen a nők ma igye kéznek különös neveket adni a gyerekeknek. Pl. Diana, Attila, Henriette stb s csak kis számban találunk hagyományos neveket. A gyermek megszületése utáni konfliktushelyzetet, azaz a külön háztartást és ezzel együtt a függetlenség kivívását két fiatalasszony a teljes szakítással oldotta meg, és a kisgyermekkel hazaköltözött anyjához. Az első esetben a fiatalasszonyt követte a férje is, ami a két család közt a mai napig fennálló teljes haraghoz vezetett. A haragot mindkét családban le- és felmenő ágon tartja a rokonság, egymással nem is beszélnek. A harag okának kiterjesztését az ártatlan személyekre mindkét haragot elindító fél azzal indokolta, hogy ezek az emberek is beletartoznak a családba, a harag tehát rájuk is érvényes. A másik esetben a férj ugyan követte a feleségét, de a lány szüleihez való költözés a férjnek nem tetszett. Nem akart "vő" lenni, "mert az ala87 csonyabb" . Meg se próbált alkalmazkodni az édesanyámékhoz, mert ö vissza akart menni az anyjához. Én meg mondtam, hogy addig nem, míg az anyósom bele nem egyezik, hogy külön kenyéren legyünk, s meg nem ígéri, hogy nem szól bele a dolgainkba

. Ha meg ő vissza akar menni, hát én meg itt maradok a gyerekkel, s külön élünk. De aztán az anyósom beleegyezett". A fiatalasszonynak azonban ez a megoldás sem tökéletes. "Az anyósom mindenféle ravaszsághoz folyamodik, hogy ellenőrizzen minket. A mi részünket és az övét csak egy ajtó választja el, s ezt a betegsége miatt nem zárhatom be. Ő meg mindig kopogtatás nélkül állít be hozzánk. Nem vagyok tőle biztonságban soha. Anyósom el sem tudja képzelni, hogy nappal is lehet. Sokszor alig tudtam magamra kapni egy ruhát."