Petercsák Tivadar szerk.: Az életmód változása egy bükki faluban (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 4. Eger, 1982)

Széman Zsuzsa: A párválasztás, a párkapcsolatok és a családi élet változása Felsőtárkányon

hiába laktam ott. Néha tanítgatott, hogy hogyan főzzem ezt vagy azt, de nem parancsolgatott. Anyósom akkor szólt bele először a dolgokba, mikor már férj és feleség voltunk. Akkor mindenbe beleszólt. Pl. miért ezt a ruhát vettem föl. Mondtam, hogy azért, mert az enyém. Meg ha lepihentem egy kicsit, hogy miért nem dolgozom, meg minek veszek megint új ruhákat. A főzésbe is beleszólt, de azt elfogadtam, mert én nem tudtam főzni. Lassan megszoktuk egymás természetét. Mikor a gyerek megszületett, beleszólt a gyereknevelésbe is. Főleg, ha megvertem, akkor vette a védelmgbe. De azt aztán nem hagytam, akkor komoly konfliktusok voltak. El is értem, hogy most már nem szól bele semmibe sem." Hasonló problémái voltak a többi fiatalasszonynak is. A nagycsaládtól való elszakadási törekvést közöttük a legtudatosabban egy főiskolát végzett fiatalasszony fogalmazta meg. Esküvő után idejöttünk anyósomékhoz. Anyósom irányított mindent. Hozzá volt szokva a parancsolgatáshoz. Azt akarta, hogy közös háztartásunk legyen. Én meg nem akartam. Azt gondoltam, ha ketten is vagyunk, mi már külön családot alkotunk, úe egy darabig csak közösen voltunk." Ha a rétegskáxa két végén elhelyezkedő családok gyermekei kötöttek házass=c;.-iL, különös problémát jelentett az eltérő életmód. "Baj volt, ha én lefeküdtem aludni, mert fáradt voltam, de engem nem mertek munkára hajtani, mint a férjemet, nálunk az nem volt szokás. Ök gazdag parasztok voltak, és nagyon dolgosak. Pl. vasárnap korán reggel felkeltették a férjem, hogy ne aludjon, hanem dolgozzon, hogy több legyen a pénz. Nekem közvetlenül nem mertek szólni, csak a férjem uszították állandóan ellenen, de szerencsére ő jó diplomata volt, s ezeket csak később mondta el nekem. Baj volt az is, hogy külön akartam menni tőlük, abból nagy veszekedés lett, hogy minek az, úgy jó a család, ha együtt van. Meg fürdőszobát is akartam. Azt meg flancolásnak tartották. Az is baj volt, hogy ha ruhát vettem magamnak, hogy minek költöm a család pénzét ilyen dolgokra, pedig azt én kerestem meg. Ezeket anyósom mindig velem közölte. Ók spórolósak voltak. Nem öltözködtek, nem adtak ki semmire sem pénzt, viszont már egy éves házasok voltunk, amikor kocsit vettek nekünk. Nekik mindig volt pénzük". A fiatalasszonyok a gyerek születéséig tartó első szakaszban az anyóssal kialakult konfliktushelyzeteket csak igen nehezen, állandó veszekedések révén tudták megoldani. Az anyós számon tartotta a lány korábbi erkölcsi viselkedését, a korábbi házasság előtti szexuális kapcsolatot is, amit a