Petercsák Tivadar szerk.: Az életmód változása egy bükki faluban (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 4. Eger, 1982)

Széman Zsuzsa: A párválasztás, a párkapcsolatok és a családi élet változása Felsőtárkányon

VIII. A FIATAL HÁZASOK ÉLETÉNEK SZERVEZETI KERETEI - KONFLIKTUSAIK A nagycsaládi együttélések előfordulásai Nagycsaládos együttélési forma több tényező hatására alakulhatott ki. Ilyenek lehettek az adott gazdasági viszonyok, a földrajzi elhelyezkedés, a demográfiai tényezők, az öröklési jog, a házasodási szokások, a vallás, a belső és külső kolonizáció (Széman Zs., 1981. 102-105.). A nagycsaládot a családtagok közti meghatározott munkamegosztás, a szigorú hierarchikus hatalmi struktúra, a megkeresett pénz vagy természetbeni juttatások közös felhasználása jellemezte. Felsőtárkányban a XIX. század közepétől a 2-3-4 generációs nagycsaládos együttélési forma egyre elterjedtebbé vált. Az elterjedést elősegítette a falu gazdasági struktúrája, földrajzi elhelyezkedése, a lakosság folytonos növekedése, a házasodási szokások (korai házasodás), az öröklési jog- és jogszokás. Sok esetben a nagycsaládba nemcsak egyenesági, hanem oldalági rokonok is beletartoztak, pl. a gazda testvére. Kiscsaládok csak a szülők korai halála vagy a fiatalok rendellenes kiválása következtében alakultak ki. A kiscsaládok egy része is azonban idővel újra nagycsaláddá alakult át. Felsőtárkányban, ellentétben a más vidékeken élő nagycsaládokkal, igazi hatalma az anyósnak volt, aki leggyakrabban a család legidősebb nőtagját jelentette. Ez a férfiak foglalkozásából következett, akik rendszeresen hosszabb időt töltöttek a háztól távol, s így a legfontosabb dolgokban is a nők intézkedtek. A jómódú földes gazdák családjainál, azonban a régi patriarchális rendszer volt megtalálható, ahol mindenben a család legidősebb férfitagja döntött. Neki abszolút hatalma volt a család többi tagja felett. Ilyen típusú családoknál a legidőbb nőnek, illetve az anyósnak sokkal kisebb volt a döntési joga és hatalma. Többgenerációs együttélési forma Felsőtárkányon még az 1950-es években is megtalálható volt. Az ilyen típusú együttélések száma ettől kezdve azonban csökkenni kezdett. A nagycsaládos együttélések hosszú ideig tartó domináns jellege, a nagycsalád struktúrájának elfogadása, ennek a tudatba való beépülése, s a minta szocializáció útján történő továbbadása meghatározta vagy részben be-