Petercsák Tivadar szerk.: Mezővárosi kultúra Heves megyében (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 3. Eger, 1982)

Kecskés Péter: A mezővárosi és paraszti kultúra összefüggései a Gyöngyös környéki szőlőművelésben

E helységekben már ekkor a jobbágyok és zsellérek gazdasági súlya volt meghatározó: a lakosság 65 százalékát és az előállított termények 60 százalékát ó'k adták. E kép tendenciájában a XVII. század végéig hasonló, azonban a szó'lőföldek pusztulása, a gyakoribb terméskiesések és a lakosság gazdasági erejének csökkenése gátló tényezők voltak. Gyöngyösön és Gyöngyöspatán a népesség nem cserélődött ki, inkább a beköltözések révén felduzzadt. A XVin. század elején a gazdasági újjáalakulás a Mátraalján a szőlőmüvelés és céhes ipar fellendülésének irányába hatott. Gyöngyös határában az úrbérrendezést megelőző helyzetről készült megyei összeirás szerint nincsen szántóföld. A rendezés nyomán kialakult helyzetről készült összesités viszont 600 hold szántót tüntet fel. Nem elirásról van szó: a hatszáz hold ugyanis meg volt, de nem hasitották telkekre, az oppidánusok földközösségben, minden negyedik évben újraosztás alapján használták. E helyzeten 1771 után sem változtattak. A 6 00 hold szántó 900 családfőhöz viszonyitva még nyolcadnyi telkek kiszabásához sem lett volna elegendő. A szántóföldet tehát földközösségi használatban hagyták, s zsellérek maradtak mindannyian. A mezőváros lakosságának a megélhetést az oppidum határain belül müveit 400 hold szőlő és a külső, extraneus birtokként meglevő 300 hold szőlő jelentette. Az összeirások és közvetett számitások szerint Gyöngyösön ekkor 250 család céhes iparos vagy félig iparos - félig szőlőműves, akiknek átlagban mintegy fél hold szőlejük volt. Ötven családnak volt két - négy hold szőlője. A céhek, egyház és város közösen müveit szőlője mintegy 50 holdat tett ki. A fennmaradó közel hatszáz család a városon belül száz hold, a környező községekben pedig kb. háromszáz hold szőlőt birtokolt. A szántóföldi gazdálkodás és állattenyésztés hiányában (a kevés szántót kertszerüen művelték, az állattartást, a kocsisfuvaros réteg lótenyésztése jelentette) tehát az intenziv szőlőmüvelés eredménye jelentette az "életet", vagyis pénzt ill. csereárut.