Petercsák Tivadar szerk.: Mezővárosi kultúra Heves megyében (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 3. Eger, 1982)

Kecskés Péter: A mezővárosi és paraszti kultúra összefüggései a Gyöngyös környéki szőlőművelésben

Figyelemre méltó, hogy a Mátraalja falvaiban 1770-1840 között a zsellérek száma ötszörösére, Gyöngyösön közel tízszeresére nőtt. E látszólagos elszegényedés azonban főként jogi burok volt, amiben több gazdasági és társadalmi folyamat ötvöződött. Kétségtelen, hogy a népességszaporodás, földinség, vagyonosztódás és beköltözés kedvezőtlen tényezők voltak. A földesúri szőlőket a majorsági gazdálkodás keretei között azonban nem lehetett fenntartani, ezért a bérmunka és a részes müvelés több száz kapásnak adott életlehetőséget. Fenti időben a "feltört" ill. külső határokban bérelt szőlők mintegy 200 holddal gyarapodtak. A szőlőművelésen alapuló "zsellérdemokrácia" mellett jelentős tényező volt a 18 iparos céh működésének fellendülése. Gyöngyös az 1820-as években országos szinten a céhes ipar egyik legsokoldalúbban fejlett központja volt. A Mátraalján a mezővárosi szőlőtermelő házas zsellér viszonyszám alapján azonos anyagi erővel rendelkezett, mint egy jól működő egész telkes jobbágygazdaság. Az alábbi XDC. század elsŐ felében felvett adatokat Gyöngyös és Gyöngyöspata vonatkozásában az évi munka szükségének és lehetőségének, valamint a kereskedelmi viszonyok figyelembevételével formalizáltuk. A gyöngyösi kapás egy juss szőlőből (1000 négyszögöl) köztesként termelt gyümölcsből és zöldségből, kapás bérmunkából, erdei gyűjtögető tevékenységből, fuvarozásból, annyi pénzhez tudott jutni, mint egy 24 hold szántóval, legelővel rendelkező gyöngyöspatai jobbágy. A munkaráfordítás 6 tagu családot számítva mindkét esetben megközelítőleg azonos. A gyöngyösi házas zsellér család életmódjánál meg kell jegyeznünk, hogy a kapás napszáma már 1830 körül is az országos érték kétszerese volt, s a család munkaerejét gyakorlatilag szabadon felhasználhatta, a köz- és presztizsmunkákat azonban el kellett végezni. Végül az életmód, mentalitás és kultúra jelentős tényezőjeként meg kell emlékezni azokról az önirányítású lokális közösségekről, amelyeknek tagjai főként szőlőművesek voltak. E társulatok (céhek, coetusok, confraternitások) különböztek az iparos céhektől, s a szerzetesek (ferencesek és jezsuiták) felügyelete alatt álltak, azonban céljaik nagyon is világiak voltak: a kapások