Petercsák Tivadar szerk.: Mezővárosi kultúra Heves megyében (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 3. Eger, 1982)

Cs. Schwalm Edit: Az egri népviselet változása a XIX. század közepétől az 1950-es évekig

nélküli ezüstfőkötőben vannak lefényképezve a fiatalasszonyok. Az első gyermek megszületéséig hordták. Az asszonyok, az uj menyecskét megillető aranyos fékető letétele után konty tokot tettek a fejükre, amit idős korukig viseltek. Az egri tok csónakszerű, a tarkó felé keskenyedő keménypapírból készült fejfedő, amit újságpapírral béleltek ki és vászonnal- illetve a tokkendővel borítottak be. A tokkendő fiataloknál sárga vagy fehér alapon piros mintás, időseknél kék vagy szürke az alapszín. A fiatalasszonyok egy-két évig kendő nélkül viselték a tokot, később fejkendőt kötöttek rá. Hétköznap, munkába, delinkendőt

, ünnepre selyemkendőt; a fiataloké kb. az I. világháborúig igen erős szinü (rózsaszín, kék), az időseké bordó, barna. Az I. világháború után főleg a sárga, piros babos kendő a kedvelt. Télen vastagabb, plüss kendőt viseltek. Ing. A noi ingváll derékon alul érő, mellévarrott ujjú volt, könyékig érő bő ujját 2-3 centiméteres kézelőbe fogták, megkötővel húzták össze. Az ingváll kendervászonból készült, az ünneplő ujját vékony gyolcsból szabták, amit jól kikeményítettek. A XIX. század végéig nyaknál megkötve zárult, ezután gombokat varrtak rá. .A gomboláspánt alját mellpánt zárta. Az ingváll díszítése az ujjak végén és a nyakán bolti slingelés, valamint az ingváll ujján szines (bordó, kék, rózsaszín) selyemszalag. Az ingvállhoz két szél vászonból szabott, eresztékkel megtoldott pendelyt viseltek alsó ruhának. Az I. világháború után az ingváll viselése a pendeliyel együtt eltűnik, a pendely és ing egybeszabva, ujjas majd vállon gombolós alsó inggé válik, ujja bevarrott, anyaga fehér vagy szines vászon, illetve zefir anyag, s megszűnik felső ruhadarab lenni. Az 1930-as évekig még, - de már egyre ritkábban találunk a bőujju ingváll viselésére adatokat. Alsószoknyák

. Az alsószoknya a XIX. század végéig kendervászon, illetve tarka rongyokból szőtt pokróc szoknya

, amit piros szegessel díszítettek, de a századforduló tájára már csak otthon viselt, munkába használt felsőszoknya lett belőle. Ezután bolti vászonból varrták az igen bő, és erősen keményített alsószoknyákat, amit oldalt és hátul (elöl nem) sűrűn beráncoltak. A XX. század elején még 7-8 darab, 6-8 szélből készült, egymásra szabott alsószoknyát viseltek, ez az 1950-es évekre 3-4 darabra