Petercsák Tivadar szerk.: Mezővárosi kultúra Heves megyében (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 3. Eger, 1982)

Bakó Ferenc: Eger "mezőváros" településnéprajzi kutatása

lást ismerünk arról, hogy a hóstyák népe jórészt a Felvidékről és Lengyelországból szökött jobbágyoktól származik. Némi támpontot nyújtanak azonban az újkor első névjegyzékeinek családnevei és egyes földrajzi nevek, a belterület néhány helyneve, 1713-ban a külterületen még főként magyar nevüek laknak, egyedül a Makiári negyedben találunk a 115 magyar mellett 14 német nevűt, akik timárok lehettek. A század közepén az etnikai kép már jóval változatosabb. Minden hóstyán nemzetiségi nevek jelennek meg és a német, valamint a szláv (szlovák, délszláv, lengyel) parasztok, iparosok a város társadalmának minden rétegébe beilleszkednek. Arányuk a magyar lakossághoz viszonyítva a Hatvani hóstyán a legkisebb (17,2 százalék) és a Sáncban a legnagyobb (82 százalék). A nemzetiségek bizonyos mértékű elkülönülését jelzi, hogy megtelepedésük után egymás közelében laknak, ha később szét is szóródnak a városban. 1692-ben a vár alatti sor neve Török utca, de 1705-1747 között már Váralja, tehát a muzulmán lakosságból visszamaradt és megkeresztelkedett törököket a mielőbbi asszimiláció reményében valószínűleg széttelepítették. Helyüket később uj lakosok foglalták el: 1788-ban a sor már a Német utca nevet viseli. Az ilyen, etnikai vonatkozású nevek, mint a Tót sor, a Rác utca, vagy a Tót-, Német- és a Magyar temető - az asszimiláció beteljesedésével feledésbe mentek, de napjainkig is használatban van a Görög utca, Rác hóstya és a Zsidó temető név, bár ez utóbbi inkább vallási, mint nemzetiségi megkülönböztetést jelent. Eger belvárosának és hóstyáinak mai, egyöntetűen magyar lakossága tehát ennyiféle etnikai elemből kovácsolódott össze és ezt a folyamatot bizonyára számtalan súrlódás, esetleg nyílt és erőszakos cselekvés kisérte. A városi feljegyzések nemzetiségi ellentéteket azonban inkább csak az iparosok között tesznek szóvá. A magyar és a német timárok között szakmai kérdésekben, az ács-kőműves-kőfaragó céhen belül ugyancsak német és magyar legények között presztizs miatt tört ki a nézeteltérés. Utóbbi esetben azért,, hogy ki vigye és milyen körülmények között a céh zászlaját az urnapi körmenetben. A városi tanács