Petercsák Tivadar szerk.: Mezővárosi kultúra Heves megyében (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 3. Eger, 1982)
Bakó Ferenc: Eger "mezőváros" településnéprajzi kutatása
ilyen esetekben hozott bölcs, mértéktartóitéletei tükrözik azt a nacionális elfogulatlanságot, amire ennek a sok nemzetiségű városnak szüksége is volt. A hóstyák lakosságának etnikai megoszlása szorosan összefügg a foglalkozással, a paraszti és az ipari réteghez tartozás tényeivel. Ismeretes, hogy a XVII. és XVIJJ. század fordulójának idején a két réteg még együtt lakik a történelmi városmagban és csak a hóstyák kifejlődésének folyamán válnak ketté. 1730 körül még mindig 12 "agricultor ,T , azaz földműves él a városfalakon belül, de folyamatban van kiköltözésük a hóstyákra, minthogy ott is volt kertjük, pusztájuk, vagy majorjuk. A megosztott beltelekrendszer ilyen megszűnési folyamatára egyes falvakból, mint Poroszló, Atány ismerünk példákat az utóbbi 100 esztendő során is. A XVIII. században folyamatosan erősödő egri földműves osztály két alapvető rétegét a földesúri adminisztráció "parasztok"-nak és "kapások"-nak nevezte. A parasztok az uraságtól bérelt saját házban laktak, a szőlőtermés után tizedet, dézsmát adtak, a kapások pedig, a ház nélküli zsellérek, napszámból éltek. Egy ideig a hóstyákra települő zselléreknek a földesúr szőlőt is adott és igy parasztokká váltak. Ez a folyamat azt eredményezte, hogy a külvárosokban megnőtt a szőlőbirtokosok száma, de többségük csak a saját szükségletét termelte meg, vagy annál is kevesebbet, ezért a kapásokkal együtt másoknál is munkát kellett vallania. Foglalkozás tekintetében az egyes hóstyák között is voltak különbségek. A túlnyomóan magyar lakosságú Hatvani-, Cifra- és Rác hóstyán alig volt iparos, de a Maklárin a nagyszámú timár mellett német kertészek is, akik kezdeményezői lehetlek a XIX. század folyamán kibontakozó, jelentős zöldségtermelésnek. A negyed patak mellett húzódó sorát ezért a város lakossága "Zellervárnak" nevezte, aminek inditéka a csúfolódás mellett némi irigység is volt, mert a kertészek módosabbak voltak. A legkésőbb kifejlődött városnegyed, a Sánc abban különbözött a hóstyáktól, hogy 176 0-ban lakosságának csak 18 százaléka magyar nevü, 60 százaléka pedig iparos: 24 gubacsapó mellett több szűr szabó, 43
