Petercsák Tivadar szerk.: Mezővárosi kultúra Heves megyében (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 3. Eger, 1982)

Kecskés Péter: A mezővárosi és paraszti kultúra összefüggései a Gyöngyös környéki szőlőművelésben

totta a munkát. Ugyanakkor a rovari (filoxera és ilonca) és gombabetegségek (peronoszpóra és lisztharmat) elleni védekezés a telepités és az évi tőkegondozás költségeivel jelentősen megnövelte a munkaráforditást. A szőlőművelés tárgyalásánál a megfigyelhető jelenségektől kellett időben visszafelé nyomozni a történeti alakulás szövevényeibe. A borkészités és tárolás vizsgálatánál forditva kell tennünk: ugyanis e témákban már a XVIII. században megkezdődött eszközökben és eljárásokban is az egységesitő folyamatok sora. Igy a lábbal taposó mustnyerést kezdte kiszoritani a középorsós faprés, a szőlőhegyen, szabadban folyó szőlőfeldolgozás átkerült a lakótelekre, a telken kivüli lyukpincés bortárolás mellett jelentős lett a bor házi pincékbe történő leszűrése. A XIX. század második felében ujabb eszközök megjelenése racionalizálta a munkákat: fa- majd vashengeres szőlőzuzók, vasorsós szolőprések, borszivógép stb. A berendezések kicserélése a nagy szőlőgazdaságok felől hatott, s az átalakulási folyamatot csak a filoxera pusztítása késleltette. Fontos hangsúlyoznunk, hogy Gyöngyös környéke mennyiségi jellegű borelőállításra rendezkedett be» szemben Eger és Tokaj vidéke minőségi borelőállításával. A Mátraalján a XIX. század közepét követő évtizedekben fékező erők is hatottak: a boresztétikum megváltozott (a vörös borral szemben kedveltebb lett a fehér bor), a szőlő örök megváltására folyósított kincstári kölcsön visszafizetése, a boradóbevezetése és a kedvezőtlen kereskedelmi viszonyok. A nehézségeken ugy igyekeztek segíteni, hogy a vörös szőlőből gyorsan leszűrt (nem héjjon erjesztett) siller, kastélyos bort készítettek, közeledve a fehér bor igényéhez. A bor kereskedelmébe a termelők is igyekeztek Gazdasági Egyesület alakítása révén beleszólni. A minőséget ekkor a visontai vörös jelentette. A bor monokultúrájára alapozott falvak és mezővárosok életében rendkívüli jelentősége volt a borkereskedelemnek. Mivel a belső piac telitett volt, a regionális területek jelentettek eladási csatornákat: Felvidék és a Jászság. A hegyi és alföldi területek között Gyöngyös adta és cserélte az erdei termékeket és fát, bort és gyümölcsöt, gabonát és lábas jószágot, s nem utolsó sorban a helyi céhes ipar termékeit, A bor vagy közvetlenül