Petercsák Tivadar szerk.: Mezővárosi kultúra Heves megyében (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 3. Eger, 1982)

Orosz István: A mezővárosok észak-magyarországi típusai

között eltérő nézetek fogalmazódtak meg. Vannak, akik szerint a mezővárosok az árutermelés fejlődése és a rendszeressé váló árucsere centrumai, még nem teljesen kifejlődött városok, de a társadalmi munkamegosztás fejlődésével - legalább egy részük valódi várossá, civitássá fejlődhet. Erre utal, hogy a mezővárosok belső munkamegosztásában egyre növekvő szerepük van az iparosoknak és kereskedőnek, s a mezőgazdasági árutermelés mellett az iparnak és kereskedelemnek a mezőváros vonzáskörzetében is meghatározó szerepe van. Mások szerint az oppidumok elsősorban paraszti közösségek, annak a mozgalomnak a termékei, amelynek során fokozatosan fellazultak a jobbágyokat és a földesurakat összekötő szálak. Az egy összegben és pénzben adózó települések már nem éltek közvetlenül földesuruk függésében, hiszen a járadékot saját elöljáróságuk szedte be tőlük s a felettük érvényesülő uri joghatóság is elhalványult, mert ügyeiket - legalább első szinten - saját birói fórumukon intézték. A hegyaljai mezővárosok jogszokása pl. egyenesen megtiltotta a lakosoknak, hogy első birói fórumként az uraság székére szaladgáljanak. Ugyancsak függetlenné váltak földesuruktól a paraszti kommunitások a földbirtoklás és földhasználat tekintetében is.Mindkét felfogás megegyezik azonban abban, hogy a mezővárosok földesúri hatalom alatt maradt települések, polgáraik nem kerülhettek be a Magyarországon egyébként is szükkörü polgári rendbe, azaz az országrendiség jogállását nem szerezhették meg. Vonatkozik ez a mezővárosok legfelsőbb rétegébe tartozó püspöki városokra is, amilyen Eger volt, vagy a Miskolchoz hasonló kamarai mezővárosokra is, nemcsak azokra, amelyek magánföldesuri hatalom alatt maradtak. Nem volt vita arról sem, hogy a mezőváros a sajátos privilégiumok révén a földesúri joghatóság következtében a feudalizmus terméke s a jobbágyfelszabadítás után mezővárosokról többé nem beszélhetünk. A mezőváros fogalom más megközelitésben szerepel a néprajzi, szociológiai irodalomban, elsősorban Györffy Istvánnál és az ő kutatásaira alapozó Erdei Ferencnél. Györffy a kétbeltelkes, kertes, többnyire laza függésben s nem jobbágyként élő alföldi településeket tekintette mezővárosnak s a sajátos települési forma mellett az állattartás, majd a tanyák kialakulása után a földmű- . 6