Petercsák Tivadar szerk.: Mezővárosi kultúra Heves megyében (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 3. Eger, 1982)

Csiffáry Gergely: Az egri szűrszabó iparról

A szürszabók Egerben privilégium levelüket 1775-ben kapták. Az önálló céli létrejöttét megelőzően a szürszabók a szabócéhben dolgoztak. A szabók 1736-os céhszabályzatából tudjuk, hogy közös céhbe tartoztak a szürszabók, a magyar szabók, s a német szabók. Az 1775. augusztus 13-án született egyezmény szerint Egerben a szabócéhbó'l kiváltak a szürszabók, akik ekkor 22-en voltak. A közös céhben pedig maradtak a vékonyszabók, és a német szabók. A szürszabók önállóvá való szervezkedése mögött az iparosok számának gyors növekedése rejlik. 1720-1789 közt tizenkétszeresére emelkedett a számuk, vagyis kettőről huszonnégyre. Az egri szürszabók önálló céhbe történő' szerveződése is a zászlókészitéssel indult, annyi más magyarországi céhhez hasonlóan. 1772-ben elkészült zászlójukra rákerültek a céh védőszentjei is: Patrona Hungáriáé és Szent István vértanú. 1769. június 14-én a szürszabók és csapók közötti ellentétnek vetett véget a városi magisztrátus határozata. Eldöntötte, hogy ezentúl a csapók cime re: olló, rőf, s egy dl Jb szürposztó, mig a szürszabók cégére: az olló és a rőf maradt. Ez az Ítélet megtiltotta azt is, hogy a helybeli szürszabók gyapjúval kereskedjenek, s máshonnan ne hozassanak posztót, hanem a szürposztót az egri csapóktól vegyék. A szűr alapanyagául szolgáló gyapjút a csapók malomban kallással süritették és tették vizhatlanná. Az 1769-es határozat után az egri szürszabók csak a helybeliektől szerezhették be nyersanyagot. Az itt termelt nyersanyag jelentőségét, mennyiségét és keresett voltát jelzi az is, hogy az 1720 1730 1740 1750 2 4 7 7 2 16 21 24 1759/60 1770 1779/80 1789/90