Petercsák Tivadar szerk.: Mezővárosi kultúra Heves megyében (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 3. Eger, 1982)

Cs. Schwalm Edit: Az egri népviselet változása a XIX. század közepétől az 1950-es évekig

tötték a rekli fölé. Egy, A XIX. század végén készült, egri szüretet ábrázoló képeslapon, egymás mellett láthatjuk az ingválllajbi, ingváll-lajbi-vállkendő, ingváll-rekli, és az ingváll-rekli vállkendő' összeállítású viseletegyütteseket. Télen, a vastag beliner kendövet bekecs fölött is viselték. A selyem és kásmir vállkendőket csak addig hordták, mig az ingváll és rekli divatban volt. Az I. világháború után megszűnt a viselésük. A blúzokhoz, csak meleg, beliner kendőt kötöttek fel, télen. A hétköznap hordott vállkendő, nyakravaló kendő kisebb, kb. egy negyede volt az ünnepen hordottnak. Bőr felsőruhák. A ködmön

. Az 1846-os leirás szerint, a leány csak akkor mehetett férjhez, amikor "...Ködmene, elegendő ágyneműje s a szükséges öltözete megvagyon, mit a szolgáló osztály csak néhány évek alatt érhet el." Ismereteink szerint az utolsó egri magyar szűcs, Tajthy Gábor, 1912-ben halt meg. Élete végéig dolgozott, s még kész ködmön is maradt utána, bár ekkor már igen kevesen hordták. Azt mondhatjuk, hogy az első világháborúig hordták az asszonyok a ködmönt. Az egri ködmön derékig érő, sárga, illetve barna szinü volt, ujja végén, nyaknál, elején és alján fekete prémszegéssel. Rendszerint a hátán és ujján levő himzés is egyszerű, gyakran zöld selyemmel készült. Bőr mellény

. Ujjatlan, derékig érő ruhadarab, szélein keskeny prémszegéssel, néha elöl egyszerű himzéssel. A bekecs ehhez hasonló, csak hosszabb, csipőig érő, még az 1950-es években általánosan hordták. Elvétve még ma is lehet látni egyegy idősebb asszonyon. Egyéb téli felsőruhák

. Az ünneplő öltözet kiegészítője a XX. század elejétől a plüssből készült kabát, a brüss kabát

. Mindig fekete bársonyból készült, nyomott mintájú, un. nyállott az anyaga. Csípőnél jóval lejjebb ért, díszítése selyem zsinór és zsinórból készített gombok, derekán csatos öv. Hétköznap ehhez hasonló szövetkabátot is viselhettek. Lábbeli

. A XIX. század közepéig a nők piros szinü csizmát viseltek ünnepen. Sávoly Lajos (1846) és Mártonffy Károly (1854) leírásában is ez szerepel. A XIX. század második felében puha szárú, "harmonikás" fekete csizma volt a nők viselete. Kb. 18 90i ' 57