Petercsák Tivadar szerk.: Mezővárosi kultúra Heves megyében (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 3. Eger, 1982)

Cs. Schwalm Edit: Az egri népviselet változása a XIX. század közepétől az 1950-es évekig

tői jött divatba az un. cúgos eipe

, ami bőrből vagy vastag szövetből, ebelasztinból készült. A kb. lábszár középig érő cipőn nem volt sem fűző, sem csat, .hanem gumizott betétrész biztosította, hogy fel lehessen húzni. Hétköznap bőr vagy bársony borítású papucsban illetve posztómamuszban jártak. A cipőhöz igen erős rózsaszínű vagy tüdőszin pamutharisnyát hordtak, aminek kék volt a csíkozása. A női viselet kiegészítői. A hajban viselt szalagokról és homlokbársonyról a fejviseletnél már szóltunk. A kötény aljáig is szines selyemszalag lógott elöl, amit deréknál csokorra kötöttek. Nemcsak ünnepen, hanem néha hétköznap is hordtak az ingvállhoz kettő-négy vagy ötsoros nyakgyöngyöt, galárist

. Férfi viselet Hajviselet

. Az 1846-os ábrázoláson a férfiak még oldalt elválasztott, kb. vállig érő félhosszu hajat viselnek. Az 1854-es metszeten már rövid, fülig érő hajat viselnek, s későlbb is ez az általános. Mártonffy Károly 1854-es leírásában olvashatjuk, hogy a legények nem viselnek bajuszt, csak ha megnősültek, utána növesztettek. Fejviselet

. Az 1846-os ábrázoláson még széles karimájú posztókalappal, un. "

gombáros kalappal" találkozunk, amelyet nagy bokor virág vagy zöld gally diszit. Az 1854-es metszeten már keskenyebb szélű kalapot látunk, mellette egy kis prémes sapkát. "Fövegök pörge kalap vagy többnyire világos zöld posztóból készült gömbölyű kis sapka róka vagy nyuszttal körülprémezve (eredeti magyar föveg)." - irja Mártonffy Károly. A XIX. század végén, XX. század elején készült fényképeken keskeny szélű selyembársony kalap van a férfiak fején, de találkozunk kicsit szélesebb karimájú posztókalapokkal is. A bársonykalap tartozéka a legényeknél a darutoll, amit csak akkor tűzhetett fel a legény, ha meghozta az aratásból az egész részt. Télen hegyes végű vagy benyomott tetejű szőrmesapkát hordtak.