Petercsák Tivadar szerk.: Mezővárosi kultúra Heves megyében (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 3. Eger, 1982)

Cs. Schwalm Edit: Az egri népviselet változása a XIX. század közepétől az 1950-es évekig

leírásokból valamint fényképekről már hiányzik. Gyakran vállkendó't is kötöttek hozzá. Az I. világháború után már egyre ritkábban találkozunk a viselésével, s az 1940-es évek elejére eltűnik. Tulajdonképpen a reklit és a lajbival hordott ingvállat váltják fel a blúzok

. Az első világháború után jöttek divatba az öves blúzok

. A vállaknál és elől húzott, bő szabású, a derék fölött 5-8 cm-rel ráncokba fogott, rádolgozott övvel kötötték meg. Az öv olyan magasságban helyezkedett el, mint korábban a lajbi széle. Mellig gombolt, onnan kapcsokkal záródott, de gyakran a gomb csak disz, alatta kapocs fogta össze a blúzt. Díszítése keskeny vagy kerek gallér, esetleg csipkéből, vagy farkasfoggal körbeszegve. Ujját keskeny vagy szélesebb kézelőbe fogták, és kapoccsal zárták. Anyaga megegyezhetett, de el is térhetett a szoknyáétól. A hétköznap, munkában használt bluz ujját 5-10 cmrel rövidebbre hagyták, és visszaszegték. Kötény

. A XIX. század közepi, 1846-os ábrázoláson bő, fehér kötény van a lányok előtt. Mártonffy, 1854-ben, már több szinü kötényről ír: "... a szoknya fölé elül igen bo fekete vagy sötétkék, olykor fehér köczöle köttetvén". A mult századi és XX. század eleji ábrázolásokon már valamivel keskenyebb, derékban bőven ráncolt, alól szalaggal díszített szines, de fehér szinü kötényekkel is találkozunk. Köznapon, munkába, kékfestő kötényt hordtak. A XX. század elején jött divatba az ünnepi ruhákhoz a bő, "színjátszó" selyemkötény. Az 1930-as évektől hordják a nagy zsebekkel ellátott, lüszterből vagy klottból készült kötényeket, s a saját anyagukból készült megkötőt, hátul a bluz felett nagy csokorra kötötték. Vállkendő

. Az 1846-os ábrázoláson, a lányokon szines, "czifra nyakkendő" van, ez "az asszonyoknál leginkább fehér, s ugyan fehér" - olvashatjuk Sávoly Lajosnál. Ilyen fehér vállkendővel már a XDC. század végén nem találkozunk, az asszonyok is szines selyem rojtos kendőt hordanak. Ünneplő ruhához mindig, de gyakran még hétköznap is felkötötték. Érdekes megfigyelni, hogyan, milyen ruhadarabokkal együtt viselték. Legtöbbször ingváll és lajbi fölé kötötték. Az 1846-os és 1854-es ábrázolásokon az asszonyok erre még fölvették a körgallérral ellátott posztóujiast is. A mult század végén, XX. századelején gyakran kö-