Kriston Vizi József szerk.: Tanulmányok a Bükkalja néprajzából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében Eger, 1992)

a mhaneműt A férfiak a munkaeszközöket szedték össze. A legszükségesebb holmit régi katonaládába, kuferba és zsákokba pakolták. Nevüket ráírták, nehogy összetévesszék az utazás során. A ládába alulra került a vászontörülköző, tiszta fehérnemű, szappan, tű, cérna. A férfiak egy kevésbé használt felsőruhát (nadrág, kabát) is vittek, a nők pedig un. félünneplőt (egy kevésbé díszes ruhát), amit vasárnap fel tudtak venni, ha bementek a faluba, vagy a tanyán táncoltak, szórakoztak. De gyakran ebben is utaztak. Ami nem fért a ládába, zsákba rakták. A mindennapi munkára két, kopott, rosszabb, gyakran foltos ruhát és télikabátot, bakancsot tettek el. Szalmát leteríteni és takarózni házilag szőtt rongypokrócot használtak, esetleg szalmazsákot vittek. Az asszonyok a mosáshoz lavórt vagy teknőt, mosószappant vagy mosószódát pakoltak, a teknőbe téve a dunnát is. Az utazás idejére, illetve az első napra, amíg nem kapták meg a kommencióból az első havi részt, ennivalót is készítettek: szalonnát, kenyeret, hagymát, valarnint sütöttek az útra pogácsát, lepényt vagy kalácsot Evőeszközt és néha tányért is vittek magukkal. Gyakran került a poggyászba bogrács, vöröshagyma és száraztészta is. Vasárnap csak ebédre főztek, ilyenkor legtöbben bográcsban készítettek maguknak reggelit és vacsorát A férfiak a munkaeszközöket készítették elő. A vasvilla hegyére kukoricacsutka darabokat szúrtak, nehogy megsebezzen valakit A kaszát a kasznyélhez kötözték, ronggyal becsavarták, a kapát ugyancsak. Jól összedrótozták, összekötözték az egész szerszámcsomót. Indulás előtti este elmentek a rokonokhoz, ismerősökhöz elköszönni, akik ellátták őket jótanácsokkal. Reggel előálltak a lovaskocsik a feldíszített lovakkal. A lovaskocsi karaván a legközelebbi vasútállomásra vitte a summásokat A bükkalji falvak lakói a mezőkövesdi állomáson találkoztak azokkal, akikkel egy uradalomba szerződtek. A vagonokba külön pakoltak a férfiak és a nők. Elindult a vonat és sokszor több napig is tartott az út, mert gyakran mellékvágányokra tolták a szerelvényt, elengedve a menetrend szerint haladókat. Útközben beszélgettek, ismerkedtek leendő sorstársaikkal. A férfiak kártyáztak, iszogattak, a nők daloltak. A csomagokon ülve próbáltak meg egy keveset aludni. A vasútállomás legtöbbször távol volt a gazdaságtól a tanyától. Lovaskocsik, vagy lóré, lovasvonat (keskeny sínpáron haladó, ló-húzta ipari vasúti kocsi) várta az érkezőket és szállította a tanyára. A summások szállása, a salenda kiürített marhaistálló, juhhodály vagy disznóól volt. Sokszor a trágyát is maguk hordták ki az állatok után, s előzőleg ki sem meszelték. Szalmából készítették el a fekhelyüket. Akinek volt szalmazsákja, megtöltötte. Aki nem hozott, a fekhely szélét körbe verte karóval,