Kriston Vizi József szerk.: Tanulmányok a Bükkalja néprajzából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében Eger, 1992)

befonta vesszővel, hogy a szalma szét ne szóródjon. Ritka volt az olyan gazdaság, ahol deszkapriccs várta a summásokat, vagy deszkát kaptak a fekhely összeállításához. Szalmára az otthonról hozott rongypokrócot terítették, s ha dunnát nem hoztak, egy másik pokróccal takaróztak. A ládákat a fekhely végébe, a lábukhoz helyezték. A falba szögeket vertek a ruhájuknak, polcot csináltak a kenyérnek, akasztót a szalonnának. Az épület egyik oldalári a nők és a családosok, másik oldalán a férfiak helyezkedtek el. Az elhelyezkedésnél választási előjoga volt annak, aki már évek óta ugyanerre a helyre szerződött Külön gondot jelentett a több faluból verbuvált banda. Hat hónapig egy fedél alatt lakni, egymáshoz alkalmazkodni, nem ment mindig torzsalkodás nélkül. A hodályt kanócos mécses vagy petróleumlámpa világította be gyér fénnyel. Éjszaka előjöttek a patkányok, egerek, gyakran megrágták az élelmiszert és a ruhákat. Mivel az istállót nem fertőtlenítették ki az állatok után, sok volt a rüh, bolha és poloska. Az elviselhetetlen csípések miatt sokan inkább a szabad ég alatt aludtak, ha száraz volt az idő. A jászolba száraz kenyeret tettek, hogy arra menjenek a patkányok. A férfiak ingbe, gatyába, a nők pendelybe és ingvállba aludtak, amiben egész héten dolgoztak. Tisztálkodásra, mosakodásra jóformán csak egyszer egy héten került sor, amikor a konyhán a katlanba vizet melegítettek, s innen vittek egy-egy lavórral, teknőveL A bandagazda osztotta be a sorrendet hiszen sokszor többszáz embernek kellett gondoskodni melegvízről. Gyakran a magukkal vitt mosófazekat beásták a földbe, és alatta tüzeltek, így melegítettek vizet Mosakodás után a férfiak megborotváltkoztak, az asszonyok mostak. Az egyedülálló asszonyok gyakran elvállalták magános férfiak, gyerekek vagy lányok - általában rokonok - szennyes ruhájának a mosását, foltozását is, amiért valamennyi pénzt kaptak. A tiszta ruhát a legelőre terítették ki száradni. Hétköznap alig volt idő a mosakodásra. A barakokban általában 10-12 emberre jutott egy mosdótál és egy kanna víz. Szerencsésebbek voltak, ha a közelben valamilyen patak vagy állóvíz volt. Orvos a tanyától távol, legtöbbször csak a faluban volt, de nem is igen fordultak hozzá. A szerződésekben kikötötték, hogy 8 napi gyógykezelés jár annak, aki megbetegszik, utána hazaküldik. A mindennapi munka, élelmezés. Hajnalban a summásgazda ébresztette a munkásokat. A munkaidő napkeltétől napnyugtáig tartott A reggelire való kenyeret és szalonnát tarisznyába vagy kiskosárba telték és kiálltak a barak elé. A bandagazda előző este mindig megkapta az utasításokat az irodán, s ennek megfelelően osztotta be a munkacsapatokat, meghatározta ki hová megy és milyen munkát végez.