Kriston Vizi József szerk.: Tanulmányok a Bükkalja néprajzából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében Eger, 1992)

hímzéseken az ugyanazokból a motívumokból kialakított mintavariárisok készítésére is. Mezőkövesdről és Tardról származnak az ismert példányai annak a lepedővégtípusnak, amelynek díszítmény szerkezete mintapéldája lehet a dél-borsodi keresztszemes liímzéseknek. A díszítmény három mezőből áll, a fődíszítményt alul-felül peremdísz zárja le. A középső mezőt sarkaikkal az élükre állított négyszögekből álló hálózat tölti ki, ebbe a szerkezeti alapba illeszkednek a díszítő motívumok, ezen a típuson a csillagok. Bár kirajzolt vízszintes és függőleges tengelyek nincsenek a mintán, azok képletesen mégis jelen vannak. A hímzés peremdíszét háromágú kis virágtövek sora alkotja. Az egész díszítményt egyszerűség, laza és szabályos szerkezet jellemzi. Szép példája ez a minta & tiszta mértani megjelenítésnek. Sok példányon megjelenik a dél-borsodi hímzéseken is, tömörebb vagy szellősebb változatban. A hálózatos alapszerkezetben, mintavázban is megfogalmazódó mértani mintaszerkesztési elvek élnek tovább módosult formában azon a díszítménytípuson, melyben a zegzugvonal önálló életre kel, leveles ág formájában főmotívummá válik. Ezt a motívumot a Bükkaljári eperlevélnek nevezték, a hímzések döntő többségén megjelenik, jellemzőnek tekinthetjük tehát. Az eperleveles motívumnak sokféle szerkezeti megoldása és kompzícióbeli variánsa ismert a lepedővégeken, vászonsurcokon. A mintaváltozatokból azonban leolvashatók bizonyos szerkesztési elvek, nyomon követhetjük a szerkezel bonyolultabbá válását, a mértanias díszeket lassan felváltó naturálisabb motívumokat. Az eperleveles díszítmények közül legegyszerűbb változatnak azt tekinthetjük, amikor a mintát az egy pontból kétfelé ágazó eperleveles ágak sora alkotja. Az ilyenfajta díszítmény szerkezetében még őrzi a zegzugvonalas mintavázat, rajta azonban újfajta, már nem mértanias díszítmények jelennek meg. Ezt az eperleveles sort később a minta alapjának tekinthették a hímzők, erre építkezett tovább a hímzés. Ezt az eperlevélsor alapot felfelé nyitott szerkezetnek tekintve növelték, dúsították a díszítményt. A levelek csúcsait madarak ülnek, máskor szívvel, rozmaringággal díszítik azt, és megjelenik a máshol főmotívummá váló almás minta is. A felfelé nyitott díszítmények legfelső mezőjében néha előfordul újabb, szabadabb, a minta egészétől idegen motívum betoldása is. Ezeket olykor utólag, a minta felfrissítésére, divatosabbá tételére varrják bele a már kész és használt díszítménybe. Az új motívum legtöbbször nem is illeszkedik bele a minta egészébe, annak egységét, ritmusát meg is bontja. Ezek az új motívumok általában naturálisabb virágcserepek, csillagok, de találunk közöttük egyházi jelképeket is. A hímzések gyakran bizonyos szöveges információkat is tartalmaznak. Külö-