Kriston Vizi József szerk.: Tanulmányok a Bükkalja néprajzából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében Eger, 1992)

nősen a surcokon volt kedvelt a múlt század második felétől a minták közé illetve fölé beiktatott név, monogram vagy évszám. A két jellegzetes dél-borsodi keresztszemes motívum, az eperlevél és az alma mellett gyakran szerepelnek a madarak, szívek és a csillagok a díszítményeken. A felsorolt motívumok a tardi surcokon és kézelőkön érik el aztán a legnagyobb változatosságot, különböző kombinációkban, rendkívül sokféle társításban. A Bükkalja keresztszemes vászonlumzéseinek díszítésben' sajátosságaként emelhető ki az, hogy a főmotívumokat hordozó leghangsúlyosabb díszítményrész mellett általában sokféle keskeny csíkminta, díszítőöltéssor is megjelenik ezeken a textíliákon. Az álló szerkezetű mintáknál az egész díszítménynek mintegy alapját jelenük ezek a keskenyebb díszítősorok, a zárt kompozícióknál, a vízszintes tengelyre is szimmetrikus mintáknál pedig tagolják és lezárják a díszítményt. Sokféle subrikasor, általában fehér, de néha színes fonállal kivarrva, emellett tűzőöltéses zegzugvonalak, keskeny csíkban való szálbeszövések, továbbá keskeny keresztszemes csíkminták, köztük leggyakrabban az un. fejeslánc adják a főminta környezetét, és egyben tagolják is a díszítendő felületet. Mellettük előfordulnak hangsúlyosabb, látványosabb rnintát hordozó szélesebb csíkok, sávok is, ezek legtöbbször egy-egy motívum szabályos ismétlődései, de a fődíszítményekhez ezek sem kapcsolódnak szervesen hozzá. Végül külön figyelmet érdemel ennek a hímzéscsoportnak a szőttesekkel való rokonsága A bükkalji keresztszemes hímzéseken mind a főmotívumok, mind az ezekből létrehozott legjellemzőbb szerkezetek, díszítmények egyértelműen felismerhetők e vidék szőtteskultúrájában is. A szőttesekkel való szemléletben rokonságot mutatják továbbá az egyes mezők, díszítménysorok szélességének, valamint a hangsúlyos mintasoroknak és a mezőket elválasztó keskeny csíkdíszeknek, mesterkesoroknak az arányai, ritmusa is. Hasonló szemléletre utal a színhasználat is. Mind a keresztszemes hímzéseken, mind a korabeli szőtteseken a piros szín dominál, a kék csak jellemző formákat, szerkezeteket hangsúlyoz. Adalék a kétfajta texlildíszítmény rokonságához az is, hogy a keresztszemes hímzéssel készült vászondíszítményeken sok mintában a hímzés szomszédságában beszövéses elemeket, csíkokat találunk. Ezek a beszövések éppen azt a célt szolgálják, hogy a kompozíciót zárttabbá, észszerűbbé és ezzel szőttes hatásúvá tegyék. A szabadrajzú hímzések a Bükkalja textilkultúrájában szinte minden textilféleségen, lakástextileken és viseletdarabokon megjelentek. Gazdag változataikból mosí csak a iegarchaikusabbnak tekinthető réteget, a lepedővégek és párnacsupok hímzését mutatjuk be, melyek legszembetűnőbben képviselik a régies stílusból kifejlődő új stílusú helyi díszítőigényt. A viselethez tartozó hímzések