Kriston Vizi József szerk.: Tanulmányok a Bükkalja néprajzából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében Eger, 1992)

vallásosság, udvarlás, kézfogó, lakodalom, s végül a már idézett munkája, a noszvajiak, mint rizsaratók.

21 A következőkben, a saját gyűjtéseimet Szabó Zoltán munkájával kiegészítve, a rizsaratást ismertetem Nemcsak Noszvajról, hanem a Bükkalja több falujából is szerveződtek csoportok a rizsaratásra. Cserépfalu

22

, valamint Cserépváralja, Szomolya, Bükkzsérc, Bogács lakói közül is sokan csatlakoztak a noszvajiakhoz, vagy külön bandákban vállaltak munkát. Rajtuk kívül a Felföldről csak rimóciak (Nógrád m.) arattak rizst

23 Az "első fecskék" 1952-ben érkeztek Szolnok megyébe. Mint a korábbi években a summásmunkát, a munkáltató - most már a Szolnoki Állami Gazdaság - a helyi tanácson keresztül közhírré tétette a munkalehetőséget Legelőször csak egyetlen ember ment el, mert szokatlan volt ismeretlen ez a munka. A feltételeket és kereseti lehetőségeket megismerve, több csapatban, 150 noszvaji ment még ebben az évben Szolnokra. A következő években is ez maradt a noszvajiak fő munkahelye. Az időjárástól függően elég gyorsan ért a rizs. A munka kb. 2-3 hétig tartott. Erre az időre már visszatértek az Alföldről és a Felföldről is a részes aratók, s otthon is learattak. A kenyérnek való már biztosítva volt A több mint tíz éves rizsaratás során Szolnokon kívül megfordultak Kisköre, Kunhegyes, Kenderes, a Hortobágy valamint a Kőrösök mente (Békés m.) több állami gazdaságában is. A rizsaratás egész menete - készülődés, elhelyezés, munkaszervezés, munkakörülmények, bérezés, hazautazás slb. - sokban hasonlított a korábbi summásmunkáéhoz, ugyanakkor lényeges eltérések is megfigyelhetők. A következőkben ezek főbb jellegzetességeit ismertetem. Készülődés, utazás, elhelyezés, étkezés. A munka jóval kevesebb ideig tartott, mint mikor summásnak szerződtek, így kevesebb holmira volt szükség, viseltesebb ruhában mentek, s még kopottabbat vittek magukkal, két-három váltást is, mert a munkakörülmények olyanok voltak, hogy gyakran át kellett öltözni. Ünneplő ruhára nem is volt szükség. Hátizsákba vagy fonott hátikosárba, "hátiba" pakolták a ruhaneműt. Az aratáshoz sarlóra vagy kaszára volt szükség. Kendervágó kasza volt a legmegfelelőbb. Élét rongyba csavarták, hogy szállítani tudják. Csak egy napra való ennivalót vittek, mert másnap már a gazdaságban kaptak. Egerig busszal mentek, onnan vonattal, többszöri átszállással. A szolnoki állomástól teherautóval szállította őket a gazdaság szálláshelyükre, ami legtöbbször egy tanyaépület volt. Gyakran a tulajdonosai is ott laktak az egyik 21 KÜLLŐS Imola 1985. 252-254. 22 HTJSEBY Éva-Veronika 1983. 57. 23 SZABÓ Zoltán ENA 872-69.3.