Kriston Vizi József szerk.: Tanulmányok a Bükkalja néprajzából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében Eger, 1992)

ni. A faluban számontartották, hogy ki mennyi szalonnát vitt haza a családjának, annál nagyobb volt a becsülete. Az élelmezés a summásélet legtöbbet emlegetett területe. Igen sok visszaélésre adott lehetőséget. A gazdasszony igyekezett mennél többet elvenni magának, de az uradalom is gyakran visszaélt a nyersanyagok minőségével. Dupla hasznot húzott abból, hogy az élelmezés a munkabér része volt, amit a saját maga termékeiből biztosított. A főintéző gyakran a több éve raktáron lévő termékeket is kimérte. így a főzéshez kiadott főzelék, kása, sokszor zsizsikes, a füstölthús, szalonna romlott, a kenyér dohos lisztből sütött, nyúlós. Az étrend maga is egyhangú. Szinte egész héten bableves volt, savanyún, vacsorára édesen. Esetleg köles, borsó, árpakása, lencse vagy krumplileves váltja fel. Utána hetente kétszer valamilyen főtt tészta volt: legtöbbször krumplis vagy grízestészta (csík vagy haluska), nudli. Máskor krumplifőzelék (majomfogó) vagy paprikáskrumpli. Húst hétköznap ritkán kaptak. Legtöbbször csak vasárnap volt húsleves tésztával vagy gulyásleves. Amíg a télen elkészített füstölthúsból tartott, azt adták az étkezéshez. Ha az elfogyott, akkor vágtak csak álltot. Legtöbbször kényszervágott, beteg, kivénhedt ökröket adtak a summásoknak. Sok helyen a vasárnapi ebéd birkahúsból készült. Az ételek elkészítésére nem fordítottak nagy gondot Sokszor a zsírt, fűszereket, de még a babot is kispórolták a szakácsok. A summásgazda mindig tartott egy vagy két disznót, amelyik az ételmaradékon hízott meg. Az ebédet nagy faedényekbe, kiselejtezett tejeskannába rakva, ökrösszekérrel vitték ki a földre. Mire kiért, a zötykölŐdéstől olyan lett, mint a moslék, és kihűlt A bandagazda felügyelete alatt az egyik gazdasszony osztotta ki. Általában négyen vagy hatan ettek egy közös fatálból, az 1910-es évektől zománcos tálból. Innen a neve is, hatos tál. Kb. az 1930-as évektől vittek magukkal otthonról tányért, utána személyenként abba kapták az ételt, de sok helyen még az 1940-es években is megmaradt a közös tál. Evőeszköz a sajátjuk volt A lajtból kiengedett hideg vízzel öblítették ki a tányért, evőeszközt, de sokszor csak este mosták el a tanyán. Az ebédosztás is gyakran adott okot a torzsalkodásra. A rokonoknak, ismerősöknek vagy falubelieknek adta az étel javát, zsírosabb részét, aki osztotta. Szerencsésebb volt az a summáscsapat ahol kevesebben voltak és csak falubeliek, akik ismerték egymást. Itt kevesebb volt a visszaélés az élelmezés körül és a koszt is jobb volt Vasárnap csak délben főztek a csapatnak. Aki vitt magával bográcsot, reggelire és vacsorára abban főzött az otthonról hozott száraztésztát készítették el sűrű levesnek, vagy paprikáskrumplit főztek. Ha elfogyott a tészta, küldött utánuk a család. Fűszereket (sót, borsot, paprikát) vasárnap szereztek be a falusi /KIÍ49