Kriston Vizi József szerk.: Eredmények a Mátraalja néprajzi kutatásában (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 2. Eger, 1982)

Bakó Ferenc: A Mátraalja néprajzi egysége és a lakodalom szokásrendje

- lo ra erdő, ahová veszély esetén el lehetett menekülni '.és a táj falvainak endogámiaja: egyes fal vak megritkult népességét a szomszédos településekről kirajzott családok erősítették meg. Ezek a többé-kevésbé szoros hatósági és leszármazási kapcsolatok a népi kultúra és társadalom jelenségeinek J; szervezetének hasonlóságában esetleg egységében is megnyilvánulnak, legalábbis erre utalnak a néprajzi szakirodalom eredményei. Kétségtelen, hogy a paraszti társadalom szervezetének és működésének formái elsősorban a keleti, de az egész Mátraaljára nézve is érvényesen nagy vonalakban egységesek, ahogyan ez Morvay Judit könyve nyomán összegezhető. A népviseletről Is tudjuk, hogy fő ékessé ge és jellemzője, a menyecske főkötő formái erő sen hasonlók, egy típusba sorolhatók ezen a tájon. Ugyanez mondható el az építkezés korai for májáról, a zsilipéit falazatú faházról, annak tüzelőberendezéséről és sajátságos használatáról, a hideg női lakókamráról. A.továbbiakban a Mátraalja keleti felének lakodalmi szokásalt veszem vizsgálat alá, kutat va azt, hogy a hat településen belül (Bodony, Mátraderecske, Párád, Mátraballa, Recsk, Nádújfalu) milyen hasonlóságok és eltérések jellemzik ezt a más tekintetben összetartozó l$éjprajzi egységet. Istvánffy Gyula az 188o-as évekre vonatkozóan azt állapította meg, hogy a szerelem köti össze a házasulókat és csak akkor szólnak ebbe a szülők, ha a fiatalok nem azonos paraszti réteghez tartoznak, vagyis gazdag legény akar zsellér lányt fel-.eségül venni.