Kriston Vizi József szerk.: Eredmények a Mátraalja néprajzi kutatásában (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 2. Eger, 1982)

Bakó Ferenc: A Mátraalja néprajzi egysége és a lakodalom szokásrendje

A falusi életrend ma megismerhető szabályai azonban ettől eltérő magatartást írnak elő. A keleti Mátraalja hat települése közül négy (Párád, Bodony, Mátraderecske, Nádújfalu) azt a hagyományt követte, hogy a szülők már születésük után egymásnak szánták a gyermeket. Az ilyen gyermekkori "eljegyzés" főleg földszomszédok között jött létre és érthetően, a kollektív gazdálkodás megindulásával ment ki a gyakorlatból. A gyermekkori eljegyzésnek ez a szokása a magyarság körében egyedül a palócoknál ismeretes, történeti előzményei pedig a XVI-XVII. századig nyúlnak vissza. A házasságkötés első, hivatalosnak tekint hető eseménye a lány megkérése és az eljegyzés ami a Mátraalján az ország más tájaitól némileg eltérő módon zajlott le. Ezt a regionális különbözőséget a cselekmény neve is kifejezi: amíg hazánk más vidékein a kézfogás szentesítette a házasulni kivánó felek egyezségét, és ezt kézfogó-nak nevezték, addig a palócoknál az esemény lényege a kendő átadása, vagy cseréje, amit Párádon, Bodonyban, Mátrabalián a "kendőváltás", Mátraderecskén a "kendőzés", Nádújfalun pedig a "kendőlakás" hagyományos név fejezi ki. A név 193o körül kezd megváltozni, összefüggésben azzal, hogy divatba jön a gyűrű vétel és kendő helyett, vagy azzal együtt a gyűrű szerepe kerül előtérbe. Párádon 1938-tól "gyűrűváltás", Bodonyban hasonló időponttól a mai napig "gyűrűcsere", máshol pedig eljegyzés az általános kifejezés.