Kriston Vizi József szerk.: Eredmények a Mátraalja néprajzi kutatásában (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 2. Eger, 1982)
Selmeczi Kovács Attila: Csűr- és udvarközösségek a palócoknál
sokhoz több úton jutottak. Legegyszerűbb megoldás az volt, hogy a már meglévő, más rendeltetésű épületeket alakították át lakóhelyiséggé. Általában az eredeti háromosztatú házhoz toldott istállót, vagy kamrát használták fel erre a célra. Az istállót szoba-konyhás lakásnak rendezték be. Az új istállót később a lakóépületek után emelték fel, vagy a csűr alá telepítették. A meglévő épületek átalakításánál gyakoribb, általánosnak mondható megoldás az volt, hogy az eredeti ház mögé, vele egy fedél alá egy vagy több 2-3 helyiséges házat ragasztottak a szétvált családok számának megfelelően. Az egymást követő lakások száma 2-6-ig terjedhetett, A lakások összetartozását gyakran az egységes építési stílus %ßr visszatükrözte, olyannyira, hogy csak a bejáratok és kéménykürtők alapján lehetett megállapítani, hány család lakja a hosszúházat. Termesztésen az egymás mögé emelt lakórészek mind önálló egységet képeztek. Az is előfordult, hogy az újabb lakásokat nem építették egybe az ősi házzal. Ilyenkor az egyes házak külső megformálása nagyobb változatosságot mutat. A közös erővel épített hosszúházak lakásainak egymás közötti megosztása megszabott, hagyományos rendhez kötődött. A hoszszúházak lakásain csak a fiútestvérek osztoztak. A lányok férjük családjához költöztek. Az apai örökségből még a század elején is ritkán jussoltak. Az ingatlant a fiúutó-