Kriston Vizi József szerk.: Eredmények a Mátraalja néprajzi kutatásában (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 2. Eger, 1982)

Cs. Schwalm Edit: Parád és környékének népi táplálkozása

Levesek minden nap szerepelnek, az ét rendben. Legegyszerűbb, amikor a főtt tészta levét ízesítik zsíron pirított nagymával és paprikával, s csíkot tesznek bele. Ez a maga levi vagy leve

scsík

. Kedvelték az erjesztett korpalevet, a -kiszit

. Bár ezt leggyakrabban böjtben fogyasztották, de szegény helyen: "állandó étel" is lehetett,. (Berántották, ke nyeret, kukoricakását vagy las

kát tettek bele.) Ecet hiányában, gyakran ezzel savanyították a savanyú ételeket is. Már csak az idősek emlékeznek az olajsütés után visszamaradt olajpogácsából készített levesre, a zsufára

. A kisajtolt olajpogácsát lereszelték, leforrázták, majd levét leszűrték és behabarták. Leggyakoribb levesek a bab és a krumpli. Készíthették édesen, de savanyún is csóréval (savó) behabarva„ A csóré berántva, kenyérrel fogyasztva maga Is leves. A növényi eredetű nyersanyagok közül nagy jelentősége volt még a savanyított káposztának . Olajjal meglocsolva, böjti étel. Levéből -gombával leves készül, hússal vagy kolbásszal sütve, húsosán és töltve főzve, ünnepi étel. A sült vagy főttkrumpll gyakori reggeli vagy vacsora. e/ Mindhárom faluban - természeti adottságainál fogva - fontos szerep jut a vadontermő növényeknek

, mint kiegészítő táplálékoknak. Számtalan gombát ismernek, és gyűjtenek. Levesnek és sütve fogyasztják, de megszárítva télire is elteszik.