Kriston Vizi József szerk.: Eredmények a Mátraalja néprajzi kutatásában (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 2. Eger, 1982)
Bakó Ferenc: A Mátraalja néprajzi egysége és a lakodalom szokásrendje
Mind a hat faluban ismert az eljegyzés kendőző formája, amit elnevezése is kifejez; az ágyvitel megelőzi az esküvő napját; a menyasszony ágyát hideg női lakókamrában vetették fel; a menyasszonyt a vőlegényes háznál mézzel fogadták; vacsora előtt a vőfély tányérozott a menyasszony számára; a lakodalmat követő vasárnap az új asszony és férje, valamint annak közeli rokonai a lányos háznál ebédeltek. Öt faluban volt szokás az, hogy szülei a menyasszonynak vacsorát küldtek; négy faluban volt hagyomány a gyermekkori eljegyzés; a vőlegény anyja egyedül ment a kérőbe, a kendőváltásra; hajnalban porkolták a menyasszonyt; három faluban égő gyertyát vittek a hérészben; díszes nagykalácsot, köszöntőkalácsot sütöttek; és lakodalom után egy hétig a rokonság ebédet hordott az új menyecskének. Az itt felsorolt vonásokat tehát jellemzőnek tartom a keleti Mátraalja népi kultúrájára a XX. század első negyedében, bár ismeretes, hogy a köszöntőkalács például ebben az időszakban külső hatásra fejlődik ki. A nagyjából egységes, vagy rokon hagyományokat leginkább őrző Bodony, Mátraderecske és Párád mellett Mátraballa és méginkább Nádújfalu kultúrájában több az idegen, más lokális kultúrák felé kapcsolatot jelző vonás. Recsk a táj legpolgárosultabb telepü-_ lése, ahol a földesurak közelsége és az idegenforgalom hatására viszonylag korán vesztették el társadalmi értéküket a lakodalmi szokások hagyományos f , szertartásszerű elemei.
