Kriston Vizi József szerk.: Eredmények a Mátraalja néprajzi kutatásában (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 2. Eger, 1982)

Bakó Ferenc: A Mátraalja néprajzi egysége és a lakodalom szokásrendje

tói hoztak. Mátraballán a szalma alá egy nagyobb tuskót, vagy követ helyeztek, amit a tűz eloltása után késsel megkapartak, mint ahogyan a disznót szokás perzselés után, hogy "ne legyen szőrös a menyasszony". Ma többnyire minden résztvevő átugrálja a tüzet, de a régi emlékek szerint csak a menyasszony ugrott. A keleti Mátraalja községeiben, elsősorban Bodonyban, Mátraderecskén és Párádon a hagyomány tiltotta az új menyecskének ,\ hogy _ szüleit egy hétig meglátogassa, rokonsága>pedig ez idő alatt ebédet vitt neki. A Bodonyban "hazahajtás"-nak, vagy "aranyebéd"-nek Mátraballán "kis lagzi"-nak nevezett alkalomra a vőlegény rokonságát hívták megy az új pár résztvételével és a menyasszony nevében. A lakodalmi szokásrendnek ez a záró fejezete többnyire már a múlté, maga az ebéd a azonban Bodonyban és Mátraballán a menyecske szüleinél egy nagyobb vendégséget jelent, melyre mind a két család hivatalos. Előadásom elején azt a kérdést vetettem fel, hogy a Mátraalja, mint néprajzi táj, mennyiben fedi egyúttal az itt lakók néprajzi egységét. A területet a keleti hat falura szűkítve és a népi'műveltségből a lakodalmi szokáskört kiemelve, a Mátraalján számos összetartó és néhány széthúzó vonást állapíthattam meg.