Kriston Vizi József szerk.: Eredmények a Mátraalja néprajzi kutatásában (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 2. Eger, 1982)

Bakó Ferenc: A Mátraalja néprajzi egysége és a lakodalom szokásrendje

Hagyományos viszonyok között a kendőváltás eseményét a lánykérés nyitotta meg, ezért egyes helyeken (Recsk, IParád, Bodony) az egészre vonatkoztatva "kérőt" is mondanak, a legény anyja "kérőbe jött". Nádújfaluról tudjuk, hogy a legénnyel férfiak és nők mentek a kendőlakásra, melynek rendtartása pontosan előírta a résztvevők viselkedésmódját. A legény és a lány rokonsága úgy helyezkedett el a szobában, hogy a két csoportot a mestergerenda válassza el egymástól. A két család merev elkülönését az eljegyzési cselekmény, a kendő átadása és a fiatalok kézfogása oldotta csak fel. A keleti Mátraalja többi településének szokásai eltérnek a nádújfalusi kendőlakás-tói• Az a lényeges különbség, hogy a vőlegény nem ment el a kérőbe, csak az anyja és mindig egyedül. 0 kérdezte meg a leányt hajlandóságáról, majd átadta a "váltókendő"-t a lány anyjának, illetve rokonságának, akik megvendégelték. Lakoma után a lány is megadta a maga zálogát, mert ajándékokat küldött mind a legénynek, mind rokonságának, azaz "osztogató"-t adott. Az ajándék mindenütt dió és alma volt, amit a "gyiós kendő"-be raktak, annak nagy ' sarkát összefogva és színes szalaggal átkötve, A kis csomagokat egy "négylábú" vászontarisznyába tették úgy, hogy a szalagok kilógjanak belőle, majd az anyós a hátára kötötte és hazavitte. A lány szomszédai, amikor észrevették, mi készül, kolomppal, csengővel, tepsivel zajt csaptak és így kisérték a menetet. Az ajándékok szétosztására a következő nap került sor.