Kriston Vizi József szerk.: A Közép-Tiszavidék népélete (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 1. Eger, 1982)

szirmú virágban. A növényi elemekkel díszített bütyköskorsók másik szép darabja az 1841-es, debreceni magángyűjteményben lévő zöld színű edény, melyen a négy sorban elhelyezett, hüvelykezett abroncs már eleve meghatározza a díszítmény csak vízszintes elhelyezhetésé

t. A díszítmény kezdő- és zárósora azonos: feketével keretezett, vörös és sárga, tömör kitöltésű, hullámvonalban elhelyezett levélsor. A második sorban fogazott kitöltéssel virágok és virágbimbók váltják egymást. A mester a díszítmény harmadik sorában peremornamentikát helyezett el, mely levéllel, és sziklevelekkel kombinált kifordított félkörökből áll. Tyúklábbal kitöltött félkörívek díszítik a Néprajzi Múzeum fehér alapszínű boroskancsójának nyakperemét, hasán lendületes vonalvezetésű, barnával előrajzolt levelek futnak körbe. A levelek közti teret egyszerű, csak pontokból kialakított boglárok díszítik, A Déri Múzeum sárgamázas bokályának hasán fogazással kitöltött virágsor fut körbe. Az írókás , növényi díszítésű'' darabok közé sorolható a legkorábbi, datált füredi darab is, a Néprajzi Múzeum 1832-es jutykoskorsója. A sárgamázas, erősen szennyezett edényt a

hásatól talpáig sűrű, vízszintesen körbefutó fekete csíkok díszítik, felette szétbomló szirmú virágok, hullámvonallal és csíkozással kitöltött nagy levelek láthatók. Az edény fülén a későbbi csati butelIák kacskaringóba végződő hullámvonalait találjuk. A múlt század 3o-as éveinek elején a karcolásos /sgraffiato/ díszítmények is megjelennek, melyek fő jellegzetessége az ,• hogy írókás kivitelben csak egyes elemi - és azok is vi-