Kriston Vizi József szerk.: A Közép-Tiszavidék népélete (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 1. Eger, 1982)

- 6i3 szonylag ritkán - fordulnak elő. Ez a mintázási eljárás, melyet az engóbbal leöntött, bőrkemény agyagba karcoltak, aprólékosabb ornamentika, illetve hosszabb feliratok alkalmazását tette lehetővé. Ezt a díszítésmódot a megrendelésre vagy a jó ismerősöknek, esetleg maguknak, családtagjaiknak készített darabokon találjuk meg; erről általában az edények felirataikkal tájékozódtatnak is. Az alkalmilag használt italtartó edényeket díszítették leginkább ezzel az eljárással, A minták sorában már igen korán megjelenik a szabad kézirajz mellett a körzővei szerkesztett díszítmény, A díszítményt véknyabb vagy vastagabb hegyű eszközzel, körzővel és különböző átmérőjű lyukasztóval mélyítik az agyagba, A szabad kézirajzú minták főként rozmaringágakból, egyéb leveles ágakból, a virágok különböző típusából és a szőlőmotívumból állnak, A szerkesztett dísz ítmények körökből, középkör szélén elhelyezett három-négyszirmú rozettákból állnak, Igen figyelemreméltó , hogy a sgraf f iato technikájú díszítmények állandósult elemei a miskakancsókon jelennek meg először, mely a füredi miskák később Is tipikus díszítménye, a kancsó hasán tekergőző kígyó közti rozmaringág, illetve a rozetta. A 4o-es évek elejéig négy miskakancsón, egy komaszilkén, egy csöregéstálon és egy kulacson találhatunk karcolt díszítést, két butykoskorsón karcolt felirat olvasható. A miskakancsókffeltételezhetően két műhely munkái, kettőt rozmaringág, kettőt rozetta díszíti, szabadkézi rajzolása virágok, szőlőfürtök, ponttal kitöltött hullámvonalak kíséretében. A rozmaringággal díszített miskakancsó egyike 1833-ban készült, a Néprajzi Múzeumban