Kriston Vizi József szerk.: A Közép-Tiszavidék népélete (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 1. Eger, 1982)

műhely korai darabaj

ai. Az utóbbi években előkerült darabok némileg módosítják, egy-két évtizeddel korábbi időpontra teszik a füredi mázaskerámia meghonosodását, s azt a feltételezést támasztják alá, hogy már a múlt század húszas éveiben, ifjú Nagy Mihály munkássága előtt is készitettek Tiszafüreden díszes cserépedényeket. A céhiratok és a tiszafüredi egyházi anyakönyvek anyagának áttekintése a tárgyi anyagból adódó feltételezéseinket megerősítette. Már a XVIII. században éltek ezen a településen fazekassággal foglalkozók - erre kedvező lehetőséget teremtett az itteni jó minőségű tiszai agyag. Legkorábbi adatunk 1791-es, amikor a halotti anyakönyv január 9-én az alábbi halálesetről tájékoztat: "Juhász István fazekas fia Mihály 7 eszt

". A katolikus anyakönyv a múlt század elejétől, a református 183o-tói vezeti több-kevesebb következetességgel a foglalkozás rovatot, így ettől az időtől egyre több fazekas

, korsós, cserepes foglalkozásúval találkozhatunk. A református vallásúak a miskolci nemes Otrokó_

cs

y Károlytól és a me z'őtúrl Bezerédi Varga Istvántól eltekintve tiszafürediek, a fazekasok zöme körükből kerül ki. A katolikus fazekasok minden esetben jövevények, akik céhes kapcsolatokkal rendelkeztek, s 1815-184-0 között települtek meg Tiszafüreden. Feltételezhetően jelentős szerepet játszottak nemcsak a mázazás, hanem a sajátos , helyi stílus kialakításában is. Kapcsolataik a stílusban megmutatkozó igen erős debreceni és mezőcsáti hatás ellenére Miskolchoz és Egerhez kötődnek. 1815 körül költözött Tiszafüredre a hejőcsabai születésű Fitzere János, aki a miskolci fa-