Kriston Vizi József szerk.: A Közép-Tiszavidék népélete (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 1. Eger, 1982)

tárggyal történő gyarapodásáról, mely egyes területein - a díszedények kezdetei, illetve a gyártott edénytípusok - új megvilágításba helyezi azt a fazekasközpontot. Tiszafüred fazekasairól korábban azt tudták, hogy leginkább tálasedényt készítettek, ezenkívül köcsögöket, szilkéket. A füredi agyagot nem tartották alkalmasnak a korsók készítéséhez. A Néprajzi Múzeum anyagában 1962-ig mind~

: össze négy füredi butykoskorsó volt. Ekkor az egyik volt füredi bírtokcsaládtól díszes butykoskorsót vásároltak, 1967-ben. további hat füredi butykoskorsó került a Néprajzi Múzeumba, melyek közül három az 18 3o-as években készült 1832-ben, 1834-ben és 1837-ben - korábban, mint bármely más, eddig ismert füredi cserépedény. A korai, évszámos edények sorát egészíti még ki a tiszafüredi múzeum 1833-as, illetve 1843as butykoskorsója, a karcagi múzeum 1837-es céhkorsója, debreceni magángyűjtemények 1841es és 1844-es butykoskorsó!, 1835-os kulacsa, kunmadarasi magángyűjtemény 184o-es miskakancsója. Több korai, datálati an, de bizonyíthatóan korai stílusjegyeket felsorakoztató darab is előkerült a különböző gyűjteményekben. Az 183o-as évekből fennmaradt kerámiák más megvilágításba helyeztek néhány olyan mezőcsáti cserépedényt is, melyeket eddig csak a korai, füredi darabok hiánya miatt tartottak csatinak. Ezek egyike az az 1833-ban készült miskakancsó, melyet Győrff

y István gyűjtött Tiszaszőlősön, továbbá egy szintén festett évszáma, 1835-ös miskakancsó, de ide sorolhatjuk a négykaréjos rozettával díszített komaszilkét is. Szerintünk ezek a kerámiák a füredi •