Kriston Vizi József szerk.: A Közép-Tiszavidék népélete (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 1. Eger, 1982)

Füve

ssy Anikó A TISZAFÜREDI FAZEKASSÁG A REFORMKORBAN A magyar népi kerámia fej ló'

dé se a XIX. században felgyorsult, A múlt század elejére az ország különböző' részein már kialakultak a jellegzetes stíluscsoportok; önállósult a fazekas népművészet. A fazekasság termékei a népművészet kutatásában fontos szerepet játszanak. Maradandó anyaguk következtében már a legkorábbi időkben képviselik azokat a tárgyakat, melyek segítségével a népművészet önállósulása tanulmányozható. A fennmaradt anyag egyúttal azt is bizonyítja, hogy nagyjából már a múlt század elejére tehetjük a jellegzetes stílusjegyeket felsorakoztató fazekasközpontok kialakulását . A stílusalakító fazekasközpontok között a közép-tiszai stíluscsoport emelkedik ki, melyhez Miskolc, Debrecen, Sárospatak és Tiszafüred mint nagyobb, Mezőcsát, Gyöngyös, Pásztó és Eger mint közepes, illetve Mezőkeresztes, Mezőkövesd és Ónod mint kisebb fazekasközpontok sorolhatók. A települések az Alföldön és annak északi peremén helyzke'dnek el, a Tiszától kisebb-nagyobb távolságra, innen kapták elnevezésüket„ Az újabb kutatások tükrében Debrecen volt