Kriston Vizi József szerk.: A Közép-Tiszavidék népélete (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 1. Eger, 1982)

közepe óta kialakult újabb utcák csoportjait jelzik. 1777-ben u. i. báró Orczy Lőrinc, a falu egyik birtokosa javaslatot tesz a Mórinca árterületének beépítésére, ami fokozatosan meg is valósult, de az ólaskertek véglegesen csak a XX. században szűntek meg. A püspöki dominium •£& vaü egymás "á .rendezték át, ami együtt járt a nagyományos településszerkezet felbontásával és új formák kiépítésével. Sarudon 1767-ben készítik elő a rendezést és az ennek során készített összeírásban a családfők kétharmadának a lakótelektől különálló szérűskertje is van, tehát a település kétbeltelkes rendszerű volt. A rendezés előtti időszakból térkép nem maradt ránk, s így csak feltételesen mondhatjuk, hogy ezek a kertek a jelenlegi falu északi részén, annak helyén voltak. Erre utal az is, hogy 1795 előtt a templom a falu déli végén állt és csak ez után épült új templom a település közepére. A rendezett állapotot az első katonai felvétel ábrázolja először, de ezen a templom még a déli részen látszik. A következő ábrázolás, az 1855. évig eltelt időben még tovább fejlődött a település, ekkor már a templom a faluszerkezet centrumában van és a fő utca mellett még egy zsellérek lakta párhuzamos utca is húzódik. - Kisköre belterületét ugyanebben az időben mérik fel, de a következő évben /1768/ tűzvész pusztítja el a falut, s így nincs akadálya a telkek újra kimérésének, sem a korszerű, az uradalom igényei szerint megtervezett házak felépítésének. Kisköre Sarudhoz hasonlóan ugyancsak kétbeltelkes falu lehetett, mert a rendezést előkészítő összeírás a háztulajdonosok felénéi különfekvő szérűskertet mutat ki. Tiszanána volt a legnépesebb és a legna-