Kriston Vizi József szerk.: A Közép-Tiszavidék népélete (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 1. Eger, 1982)

gyobb határú püspökségi falu, rendezése ezért nehezebben, makacs ellenállás kiséretében zajlott le. Az 1773» évi falurendezés előtti térképet nem ismerjük, de valószínű, hogy itt is kétbeltelkes faluszerkezetet szűntettek meg, ahol a lakótelkek tömbjét ólaskertek egészítették ki. Az előbbire vonatkozik az az idézet, mely szerint egy-egy negyed portán 4-5 házikó is szorongott. Tiszanánán a falurendezéssel egy időben végezték el a lakosság egy részének újjátelepítését olyan módon, hogy az északi falurészen a katolikusok, a délin a reformátusok telkeit jelölték ki. A két különböző vallású népesség elszigeteltsége napjainkig fennáll: a kelet-nyugati irányban húzódó Arany János utca közöttük a határ, a különállást pedig az fejezi ki a legjobban, hogy az általános Alvég - Felvég elnevezés itt mind a két falurészen megvan éppen úgy, mintha két önálló település élne egymás mellett. Valószínű, hogy a XVIII. század végén, vagy legkésőbb a múlt század derekán TiszahalászÚjlőrincfalva beltelkeit is rendezték, de erről az eseményről nincs adatunk. A régi falut ábrázoló 1868. évi térkép mindenesetre rendezett faluképet mutat szabályos utcákkal, házsorokkal és telkekkel. Az új falu, éppúgy mint a régi egyetlen utca, de az új helyén már két templom is áll egymás közelében, tanúsítva, hog a tiszanánai esethez hasonlóan az uradalom itt is csak részleges lakosságcserét hajtott végre. A reformátusok egy része helyén maradt. Településeink építkezésmódját alapvető módon az anyagok elérhetőségének, beszerzésének lehetőségei befolyásolták. A Tisza és árterülete nagy mennyiségben kínálta a nádat, a sást, amivel a házak tetejét fedték. A nád és vessző