Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2005)
Simon Zoltán: Régészeti megfigyelések a gyöngyösi Orczy-kastély kertjében
zódott, mely felett egy 50 cm vastag téglatörmelékes, kavicsos réteg volt található. A falak közötti területen felül 70 cm vastag, modern kori szeméttel kevert réteg volt. A habarcsos járószint alatt jellegzetes, vörösesbarna színű agyag altalaj húzódott, melyet a többi, akkor ásott csatornaárokban is jól meg lehetett figyelni. Mivel az altalaj szintje a falakon kívül mindenhol magasabban került elő (az újkori beásásokkal nem bolygatott területen közvetlenül a humusz alatt, de a falak közvetlen közelében, a modem beásásokkal szabdalt részeken is legfeljebb -100 cm-nél), állítható, hogy az építmény belső járószintje mindig jóval mélyebben volt a külső járószintnél. Ennek alapján bizonyos, hogy az előkerült falak csakis egy pince maradványai lehetnek. A pince alapterülete (külméret) hozzávetőlegesen 25x4 m. A pince osztatlan terű volt. Mivel a feltárt falak soha nem emelkedtek a külső járószint fölé, magyarázatot kapunk a falsíkok szabálytalanságára is, hiszen egy pincefalnak nem feltétlenül kell egyenes vonalúnak lennie. A pince lejáratát már nem lehetett meghatározni, de alighanem valamelyik rövidebbik oldalon volt. Nagy a valószínűsége annak, hogy a pince egykor gerendafödémes volt, mert ha boltozott lett volna, betöltésében nagyobb mennyiségű, téglás, vagy köves omladékot találtunk volna, azonban ilyet nem figyelhettünk meg. Az ma már nem dönthető el, hogy a pincében bort, vagy terményeket tároltak-e? Kérdés, hogy volt-e a pince felett valaha is még egy szint? Mivel a falak vékonyak és meglehetősen gyengék, valamint síkjaik is szabálytalanok, ez nem tűnik valószínűnek. Ugyanerre utal, hogy az épület nem szerepel a fennmaradt, a kastély környezetét a klasszicista átépítést megelőzően, illetve azt követően ábrázoló helyszínrajzok egyikén sem. Ezzel kapcsolatban ki kell térnünk a pince építésének és pusztulásának idejére. Mivel a terület Gyöngyös középkori településrészén kívül esett, az épület „korai" datálása történeti érvekkel is kizárható. Megfelel ennek az a tény is, hogy a területen gyűjtött leletanyagban középkori kerámia egyáltalán nem fordul elő. A leletanyag legkorábbi részét XVIII. századi kerámia (belül, illetve kívül-belül zöld és barna mázas fazék- és lábastöredékek, pipatöredékek) alkotta. Összecseng ezzel az, hogy a szóban forgó terület a levéltári források szerint csak a XVIII. század elején került művelés alá, azt megelőzően „puszta" volt. A területet ábrázoló, fennmaradt legkorábbi, az 1730-as évek végén, az 1740-es évek elején készült térképen az Orczy István által 1723 után létesített kertet és majorságot láthatjuk, a mai kastélytól független, két L alaprajzú, ugyancsak Orczy István által emeltetett épülettel. Bár a térképen a most azonosított objektum nem fedezhető fel, nem zárható ki, hogy már állt, hiszen egy, a felszín fölé nem emelkedő építményt nem kellett feltétlenül ábrázolni. A majorság épületeit Orczy Lőrinc az 1760-as évek végén lebontatta, s helyükön 1769-70ben felépíttette a mai kastély legkorábbi magját. A kastélyt Orczy II. Lőrinc 1826-ban, klaszszicista stílusban átépíttette-kibővítette. A most megtalált építmény területén ásott árkokból számos tégla került elő. Ezek egy része bélyeges, a bélyeg (OL) valamelyik Orczy Lőrinc, monogramját mutatja. 1 Nyilvánvaló, hogy a pince felszámolása azonos időben történt a kastély megépítésével, vagy átépítésével. A kastély két periódusát építtető személyek névazonossága egyelőre nem teszi lehetővé annak eldöntését, hogy a bélyeges téglák melyik építési periódushoz köthetőek. Mindazonáltal valószínűbbnek látszik, hogy a pince eredetileg a majorsághoz tartozott, tehát 1723 után nem sokkal épült s azt a többi majorsági épülettel 1 B. Gál Edit tájékoztatása szerint a területről OL, NGF 1, NCF és IA jelű téglák kerültek eddig elő. Az NGF és NCF jelű téglák alighanem a Forgách-féle téglaüzem termékei (v.o. alább, az ülepítő ismertetésénél), ezek talán a 19. század elejéről származnak. Az OL jelű téglák bizonyosan 18. századiak. Az IA jelűek monogramja egyelőre feloldatlan, de az A archaikus formája (az átkötő vonal v alakú) megengedi, hogy ezt is XVIII. századinak tartsuk. Jómagam az épületmaradványok környékén csak OL jelű töredékeket találtam.
