Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2005)

Simon Zoltán: Régészeti megfigyelések a gyöngyösi Orczy-kastély kertjében

együtt már 1769-70-ben, a kastély felépítésekor felszámolták, annál is inkább, mert az újonnan kialakult közlekedési útvonalba esett. Megjegyzendő, hogy - mivel a már kiásott csatornaárkokon kívül további ásatásra nem került sor - a területről gyűjtött leletanyag kizárólag a kidobott földből származik, így legfeljebb szórványként kezelhető. A leletanyag ennek megfelelően igen kevert, XVIII-XIX. századi kerámia, melynek alapján teljes bizonyossággal csak az állítható, hogy az épület nem lehet korábbi a XVIII. század első felénél. Csatorna és ülepítő A kastély északnyugati sarokrizalitjától északkeletre, az északi falsíktól mindössze 3,5 m-re egy cca. 3 m átmérőjű, kőből és téglából falazott, kör alaprajzú, téglaboltozatú, palack formájú ülepítőakna került elő. melybe a kastély felől vegyes falazatú, szegmentíves téglaboltozattal fedett, azonban mára már beomlott csatorna vezet. (3. kép) Az akna szája 80 cm átmérőjű, kör alakú nyílás, mely a felszín alatt -80 cm-nél található. A csatorna boltozatából 15-15,5x29,5x5,5 cm-es, NSF (Forgách István) bélyegű téglákat emeltünk ki. A csatorna a klasszicista szárny egykori konyhája és mellékhelyiségei irányába vezet, nyilván azok szennyvizét gyűjtötte össze. Építési ideje minden kétséget kizáróan 1826. Az ülepítőbe ma már nem működő beton szennyvízcsatorna is csatlakozik, azt tehát még a XX. században is használták. Egyéb objektumok A kastély északkeleti sarokrizalitjától északra 4 m-re -85 cm mélyen burkolatszerű téglás felület két, csekély kiterjedésű, egymással össze nem függő foltja került elő. (4. kép) A 15x29,5x6 cm-es téglákon nincs bélyeg, azok közvetlenül az altalajon feküdtek. További, hasonló jelenségek a kiásott területen nem voltak. Mivel a markolóval végzett ásás során a téglás szint(?) minden összefüggése megsemmisült, az objektum nem értelmezhető, s kora sem határozható meg. A közvetlen közelében ásott, a kastély sarkáig húzódó árokban megfigyelhető volt, hogy a bolygatatlan agyag altalaj felszíne a téglás felületnél magasabban van (-50 cm), mely fölött csak modern szemetes rétegek húzódtak. A szint (ha egyáltalán értelmezhető annak) tehát legfeljebb egy földbe mélyített objektum járószintje lehetne. Ellentmond mindennek viszont az, hogy a „téglaszint" és a közelben megfigyelt magasabb altalaj-felszín között sem falra, sem pedig faszerkezetre utaló nyomok nem voltak, holott ha ez valóban burkolat volna, valamilyen határoló elemet találnunk kellett volna. Összefoglalás Bizonyos, hogy a kastély kertjében előkerült objektumok nem azonosíthatóak a legkorábbi térképen ábrázolt majorsági épületek egyikével sem, sem pedig a barokk kastélyt ábrázoló 18. század végi helyszínrajzon a kastélytól északra látható hosszú épülettel. A 2000-ben megtalált pince 1723 után közvetlenül épülhetett, s nagy valószínűséggel 1769-70-ben pusztult el. Az ülepítő és a csatorna bizonyosan 1826-ban épült.