Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2005)

Simon Zoltán: A gyöngyösi Orczy-kastély műemléki falkutatásának eredményei

binet" lett. A többi, megmaradt barokk eredetű szobát változatlan formában hagyták meg, vendégszobákat alakítva ki bennük. A szobákat új fűtőberendezésekkel látták el (66. kép). Ekkor keletkezett a mai padlásfeljáró is, melynek ajtaja a folyosó barokk boltozatának hevederívét figyelmen kívül hagyva készült el (67. kép). Az ekkor újonnan épült részek közül a keleti szárnyban kapott helyet az új főlépcsőház és annak előtere (68. kép). A lépcsőháztól délre eső előszobából (119. számú tér) nyílt az ebédlő (103. terem). A mennyezet alatt húzódó párkányokkal és stukkófejezetes pilaszterekkel tagolt falú (69. kép), igen díszes ebédlő bejárata eredetileg a nyugati fal tengelyében nyílt, ezt azonban a 19. század végén egy új kémény kialakítása miatt befalazták, s a fal déli végén nyitottak új bejáratot. Az eredeti ajtót a falkutatás során megtaláltuk (70. kép). Az ebédlő kezdetben kettős nyílással kapcsolódott a tőle északra eső egykori biliárdszobához. A két ajtó közül a keletit a 19. század végén befalazták. A másik ajtó ugyan megmaradt, de tokja szintén a század végén készült. Az északkeleti sarokrizalitban helyet foglaló szalon lényegesen egyszerűbb formában épült meg a tervezettnél. E helyen az 1826-os tervlapon belül ovális alaprajzú, a „sarkokban" fülkékkel tagolt falú termet látunk, azonban a falkutatás azt igazolta, hogy ez a terem eredetileg is mai formájában épült meg. A szalontól nyugatra eső egykori hálószoba, a tőle délre elhelyezkedő, kör alaprajzú, valaha öltözőnek használt tér és a csigalépcső - a hálószoba nyugati falának kivételével, ahol ma egy modern átjáró nyílik - lényegében őrzi eredeti formáját. A hálószoba délkeleti sarkában a 19. század végén átalakított, majd végleg elfalazott tüzelőszerkezetet (71. kép) találtunk. Az északi szárny nyugati szakaszán (a mai 107. és 108. helyiség) az eredeti helyzetnek - néhány falcsonk kivételével - szinte nyoma sem maradt. E területen kezdetben egy dolgozószoba, a komornyik szobája, egy gardrób, egy előszoba, árnyékszékek, illetve - a mai 108. terem helyén - két vendégszoba és a szobaasszony szobája volt. Mindezekből csupán a külső falak ablakai maradtak meg. A mai 107. számú szoba területén az 1946-os felmérésen a klasszicista tervtől merőben eltérő szituációt találunk. Ez arra utal, hogy itt (akárcsak az alatta levő földszinti épületrészen) a 19. század végén jelentős átalakítások történtek. Álló falak hiányában ez konkrétan nem igazolható, de mégis erre mutat, hogy a 107. és 108. helyiségek közötti fal - eltérően a klasszicista építkezés jellegzetesen vegyes építőanyagától - tisztán téglából épült (72. kép). A klasszicista kiépítés során kialakított nyílások közül jószerével csak ablakok maradtak meg eredeti formájukban (73. kép), de némelyik ezek közül is be lett szűkítve. Eredeti formájú ajtót - újabb tokkal - csak a 123. számú térben találhatunk (74. kép). Az emelet 19. század végi átépítése - mint már említettük - elsősorban az északi szárnyat érintette, de lényegében minden belső nyílás asztalosszerkezete ekkor készült (75. kép). Különösen jelentős változások történtek ekkor a nyugati szárny folyosó felőli falának nyílásrendszerében (76. kép). A már meglévő nyílások áthelyezése, új asztalosszerkezettel való ellátása mellett teljesen új nyílásokat is vágtak ekkor. Ilyen volt több, klasszicista kialakítású vakablak áttörése (77. kép), de ugyanekkor készült az északkeleti sarokrizalitból az északi teraszra vezető kőkeretes ajtó (78. kép) is. A 20. század második felének átalakításai inkább csak bontásokat jelentettek. Említésre méltóak a nyugati szárny barokk helyiségei között ekkor kialakított félköríves átjárók (79. kép).