Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2005)

Simon Zoltán: A gyöngyösi Orczy-kastély műemléki falkutatásának eredményei

Összegzés A ma a Mátra Múzeumnak otthont adó egykori Orczy-kastélyt I. Orczy Lőrinc egy korábbi majorság helyén emeltette 1769-70-ben. Az egyemeletes, részben alápincézett kastély U alaprajzú volt. A kastély kapuja a déli szárny tengelyében állt, a csehsüvegboltozatú kapualjon áthajtva kúttal díszített udvarra jutottak, melyet kelet és nyugat felől a kastély oldalszárnyai határoltak. Az épületszárnyak udvari homlokzatai előtt négyzetes alaprajzú, gazdagon tagozott fejezetű kőoszlopokon nyugvó, kosáríves áthidalású, nyitott árkádsor húzódott mind a földszinten, mind pedig az emeleten. A kastély a mainál valamivel alacsonyabb volt, de eredeti tetőformáját nem ismerjük. A fehérre meszelt épület ajtó- és ablakkeretei kőből készültek, a kőkereteket külső széleiken keskeny szalagok kísérték. A kapualjból jobbra nyílt az emeletre vezető cselédlépcső, vele szemközt egy másik lépcső vezetett a déli szárny nyugati része alatti pincébe. Az ettől külön álló, a déli szárny keleti szakasza alatt levő pincébe egy másik, a déli szárny udvari fala előtti folyosó keleti végében nyíló lépcső vezetett. Az emeletre vezető főlépcső a mai melléklépcső helyén, de eltérő megközelítéssel működött. A kastély helyiségeit boltozat fedte. Az emeleten helyezkedhettek el a lakosztályok, melyek falait - legalább részben - falképek díszítették. A földszinten voltak a gazdasági funkciókat betöltő helyiségek, valamint a személyzet szobái. Ezek a terek - a folyosókkal együtt fehérre voltak meszelve. A lakószobákban cserépkályhák álltak, melyeket kívülről, a folyosó felől, fűtőnyílásokon keresztül tápláltak. A fűtőnyílások oly módon voltak kialakítva, hogy egyszerre két helyiség kályháját is kiszolgálhatták. A helyiségek és a folyosók eredeti burkolatának anyagáról nincs adatunk. A járószintek a maival egyeztek meg. Ezt a kastély nagy valószínűséggel I. Orczy Lőrinc fia József birtoklása idején 1789 és 1804 között csekély mértékben átalakították. Az átalakítás mindössze arra szorítkozott, hogy az emeleti árkádok íveit elfalazták, s az eredetileg nyitott ívek tengelyeiben ablakokat alakítottak ki. Döntő változást a kastély életében az 1826-os esztendő hozott. Ekkor II. Orczy Lőrinc a család építészének, Zofahl Lőrincnek tervei alapján - de a terveket meglehetősen szabadon értelmezve - az épületet átalakíttatta és kibővítette. A tulajdonos a kastély négyszög alaprajzú, zártudvaros épületté alakíttatta oly módon, hogy az oldalszárnyak északi végeit egy új szárnnyal összekötötte. A keleti szárny részleges lebontása árán új főbejáratot nyitott a keleti oldalon. Az épület valamivel magasabb lett, külső homlokzatai színvonalas klasszicista architektúrát nyertek. A nyílásokba kőkereteket helyeztek el - több esetben felhasználva a korábbi nyíláskeretek tagozatoktól megfosztott elemeit -, de azokat levakolták. A tulajdonos az eredeti cselédlépcsőt felszámolta, a keleti szárny északi felében új főlépcsőt alakíttatott ki, ezzel párhuzamosan a korábbi főlépcső vált melléklépcsővé. Az 1826-os tervlap szerint családi lakosztályok és a reprezentatív termek döntően az új szárnyakban nyertek elhelyezést, bár a földszinti terek egy része ezekben is gazdasági funkciót töltött be. A megtartott régi épületrészek földszinti termei továbbra is elsősorban a személyzet szállás- és hivatali helyiségeinek adtak helyet, míg a régi, emeleti termeket vendégszobákká alakították. Mindazonáltal a földszinti terek egy részébe is színvonalas klasszicista kifestés került. Az új szárny, az új főbejárat és az új lépcsőház megépülésével az egykor oly reprezentatív udvari homlokzatok szinte eltűntek a vendégek, látogatók szeme elől, akik jószerével be sem jutottak az épületszárnyak által körülfogott udvarba. Ennek megfelelően az udvari homlokzatok képe a pompás külső homlokzatokhoz képest legalábbis siváran puritán lett. A dé-