Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2005)

Simon Zoltán: A gyöngyösi Orczy-kastély műemléki falkutatásának eredményei

terv valósult meg. A terv szerint a kapualjból széles átjárón át be lehetett volna hajtani a belső, eredetileg nyitott árkádokkal határoltnak tervezett udvarra, ez az átjáró azonban soha nem épült meg, helyén - akárcsak a tervezett árkádok helyén - végül ablak került kialakításra. Az ablak helyén ma 19. század végi ajtó áll (48. kép). A kapualj mennyezete alatt tagozott párkány fut körbe. A hosszanti falaiban eredetileg csak egy-egy, a falak tengelyében nyíló ajtó állt (nem számítva az új főlépcső nyílását). Az eredeti ajtók felett ma is szemöldökpárkány látható (49. kép). A kapualjtól délre, a mai 35-38. számú terek helyén a szolga szobája kapott helyet, míg északra egy előszoba, és a komornyiknak az abból kelet felé nyíló szobája helyezkedett el. Az előszoba - melynek mennyezetét párkány kíséri - nyugati falát egykor három félköríves alaprajzú fülke tagolta. Ezek közül ma már csak a középső van meg (50. kép). A déli teljesen be van falazva, míg az északi helyére a 19. század végén, amikor pedagóguslakásokat alakítottak ki a földszinten, átjárót vágtak. Mindazonáltal a fülke nyoma ma is felismerhető (51. kép). Az északkeleti sarokrizalitban egykor két helyiség volt, ezek a báró szobái voltak. A két helyiségből már a 19. század végi átalakításkor egyetlen teret hoztak létre, ezt igazolja a mai 22. számú helyiség mennyezete alatt megszakítás nélkül körbefutó stukkópárkány, melyet aligha készítettek 1946 után, a szakiskola akkor itt kialakított egyik műhelye számára. A bárói lakosztályhoz tartozott a kör alaprajzú, mennyezete alatt stukkópárkánnyal díszített egykori fürdőszoba és a mellette levő, az emeleti lakosztályba vezető intim csigalépcső is. A fürdőszoba ma is őrzi eredeti formáját, csupán nyílászáróit cserélték ki a 19. század végén. Ugyancsak a bárói lakosztály részét képezte a mai 21. számú tér keleti harmadában volt előtér, a vele nyugat felől szomszédos szoba. Az előtér - mely eredetileg a csigalépcsőig húzódott - mennyezete alatt stukkópárkány húzódott, de ennek ma már csak töredékei vannak meg a később abból leválasztott déli térrészben (52. kép). Az előtér egykor hármas nyílással kapcsolódott keleti szomszédjához, ebből ma már semmi sem maradt, viszont előkerültek az északi fal mai ablaka helyén volt fülke maradványai (53. kép). Az északi szárny nyugati felébe gazdasági funkciót betöltő helyiségek, illetve személyzeti szobák kerültek. Itt kapott helyet az új konyha, a szakács munkaszobája és a kéziraktár (a mai 6. terem helyén volt három helyiségben), mellékhelyiségek (a mai 7. szoba helyén), az éléskamra (a mai 10., illetve a 16-18. helyiségek helyén), a mosókonyha (a mai 11., és részben a 12. terem helyén), a mosónő szobája (a mai 13-15. terek helyén), valamint egy előtér (a mai 12. helyiség déli felében). Ezeket a helyiségeket már a 19. század végén teljesen átalakították, de az akkor emelt új osztófalak nagy részét is elbontották később, így a kastély ezen részéből alig-alig maradt valami eredeti. A kastély klasszicista kiépítésekor kialakított belső részletekből (az ablakoktól eltekintve) kevés maradt meg. Az akkor kialakított ajtónyílások közül csupán néhány őrzi eredeti formáját (54. kép), de az asztalosszerkezetek ezekben is későbbiek. Az ekkor készült kifestések maradványairól M. Bán Beatrix és M. Nagy Éva tanulmányában olvashatunk e kötetben. A földszinti terek következő átalakítása a 19. század utolsó éveire tehető. Az átalakítás kapcsolatban áll azzal, hogy a tulajdonosok a századfordulótól kezdve már csupán az emeleti tereket lakták, a földszinti helyiségekben bérlakásokat alakítottak ki pedagógusok számára. Az e periódusban döntően alkalmazott építőanyag a tégla volt, mely jól elkülöníthető a barokk, kő-, illetve a klasszicista vegyes falazattól. A mai ajtók nyílászáróinak zöme ilyen falazatban található, s az asztalosszerkezetek formái is jellegzetesen 19. század végiek (55. kép). E periódusban alapvetően megváltozott az északi szárny alaprajzi elrendezése, ekkor épült meg a szárny alatti, különálló kis pince is, lejáratával együtt (56. kép). Ekkor törték az új, átlós folyosót (24. számú tér) az északi és a keleti szárny között is. Két egykori vakablak