Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2005)

Simon Zoltán: A gyöngyösi Orczy-kastély műemléki falkutatásának eredményei

helyén (21. és 22. helyiség) ablakot nyitottak, s több ponton új ajtókat alakítottak ki. Ezek közül említésre méltóak a keleti kapualj hosszanti falaiba vágott új ajtók (57. kép), illetve egy új kijárat nyitása az északi terasz alá az északnyugati sarokrizalit keleti falának északi végén (58. kép). A II. Világháború utáni átalakítások részben az épület iskolává, később múzeummá alakításával kapcsolatosak, legszembetűnőbb eredményük a nyugati szárny helyiségei között ma nyíló szegmentíves átjárók (59. kép). Az emeleti terek (3. rajz) Az emeleti folyosószakaszok udvari nyílásainak koráról a külső homlokzatok kutatási eredményeinek ismertetésekor már esett szó. A folyosó belső falfelületeinek kutatása a barokk kori állapotra nézve kevés eredményt hozott. Említésre méltó, hogy a nyugati folyosószakasz északi végén egyértelműen megfogható volt az egykori végfal levésett csorbázata (60. kép), valamint az, hogy a déli folyosószakasz keleti végén feltártunk egy sekély mélységű fülkét (61. kép). A folyosószakaszokról a barokk eredetű terekbe egykor vezető ajtók közül egy sem maradt meg, az egyetlen barokk kori nyílás az egykori cselédlépcső felső vége és a déli folyosószakasz keleti vége közötti falban van (62. kép). A barokk kori főlépcső ugyanott érkezett az emeletre, ahol a mai. A barokk kori szobák felett teknőboltozatokat találunk, az egyetlen kivétel a mai 102. számú tér, melynek helyén eredetileg két helyiség volt, melyekből a 19. század végén egyetlen termet hoztak létre. Ekkor kapta ma is meglevő, stukkódíszes mennyezetét. Az eredeti ablaknyílások a déli oldalon a két szélső kivételével megmaradtak, s ugyancsak eredeti formáját őrzi a jelenlegi 102. terem két szélső ablaka is, annak dacára, hogy az 1826-os terv átalakításukat irányozta elő. A nyugati szárnyban csak egyetlen ablak (a 109. helyiségé) maradt meg eredeti formájában (63. kép), a többit a klasszicista átépítés során áthelyezték (64. kép). A termek közötti közül csak befalazott állapotban maradt fenn néhány (65. kép). A megmaradt barokk termek többnyire lakószobák lehettek, kivételt a mai 101. helyiség jelentett, mely díszterem volt. E dél felől három ablakkal megvilágított, legnagyobb alapterületű helyiség eredeti bejárata az északi fal tengelyében nyílt. A barokk eredetű termekben előkerült, igen színvonalas, 18. századi falképek feltárásáról a restaurátorok külön tanulmányban szólnak. A falképek művészettörténeti feldolgozását Somorjay Selysette fogja elvégezni. A kastélyt érintő második építési periódus csupán az emeleti folyosószakaszok udvari falait érintette. Ennek részleteiről az udvari homlokzatok kutatási eredményeinek ismertetése során ejtettünk szót. E periódushoz más átalakítás nem köthető. Az 1826-os átalakítás itt sem mindenben a terv szerint történt. A legszembetűnőbb eltérés az, hogy a déli folyosószakasz udvari homlokzatán négy ablakot akartak kialakítani - végül csak három készült el. Szélesebb nyílásokat (nyitott íveket?) terveztek az oldalsó folyosószakaszokra is, de ez sem így valósult meg. Elmaradt a mai 102. helyiség keleti ablakainak áthelyezése is. Jelentős változás volt a cselédlépcső felszámolása (érkezési pontjának helyére mellékhelyiségek kerültek), valamint az, hogy az egykori dísztermet egy észak-déli irányú osztófallal két helyiségre bontották. E termek a fiatalúr szobái lettek. Az északi falba két új ajtót vágtak, az eredeti bejárat helyére fűtőnyílás került. A mai 102. számú terem helyén volt terekben a nevelőnő szobái kaptak helyet, míg a 113. helyiségből „ka-