Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2005)

B. Gál Edit: Az Orczy-kastély építés- és birtoklástörténete

Az épület keleti részén alakították ki az új lépcsőházat. A fordulóban kiépített falfülkékben minden bizonnyal szobrok álltak. Ma már csak talapzatuk van meg. A lépcső mellett valószínűleg kovácsoltvas korlát húzódott, faragott kőpillérei ma is láthatók. Ugyan ez a megoldás jelenik meg a gyöngyösi Gosztonyi-ház lépcsőházában. - A földszint nyugati részén szintén megépült a szakács és a tiszt szobája előtti „előszoba"(?), amelyet még az 1946-os illetve az 1968-as tervek és felmérések is jeleznek. - Ugyanezen az oldalon, a tervrajzon konyhaként szereplő terem kéménynyílása még az 1968-as felmérésen is látható. - A tervekkel ellentétben, miként azt a falkutatások is igazolták az emeleti szalon négy falfülkéje nem épült meg. Ugyancsak szögletes szoba tűnik fel az 1946-os terven is, amely viszont jelzi a nyugati sarokba becsatlakozó fűtőfolyosót. A terem keleti sarkában ajtót nyitottak az erkélyre. (14. kép) - A hálószobához kapcsolódó emeleti kis kerek teremben ugyanakkor megvalósultak a falmélyedések, a tervvel megegyező nyíláskiosztással. - Az 1826-os tervrajz a hálószoba mellett egy mellékhelyisége^?) jelez, amelynek egy kijárata a csigalépcső felé is volt. Az egykori ajtó helye, ma is felfedezhető a lépcső mellett a falban. (A helyiségről nem tudunk.) A barokk kastély padlás-feljáratáról nincsenek adataink. Az 1826-os átépítésnél is csak sejthető, hogy az északi szárnyban lévő kis kerek termekhez kapcsolódó csigalépcső vezethetett a padlásra. A barokk lépcsőház melletti feljáratot újonnan építették ki. Zohfal elképzelése szerint az udvar D-i és É-i oldala zárt lett volna 4-4 ablaknyílással, míg a K-i és Ny-i oldalon nyitott ,,árkádok"(?) vagy ajtók szerepelnek. Az 1946-os terven a D-i oldalon csak a középső ív nyitott, míg a két szélsőt zártnak ábrázolja a rajzoló. Ezzel szemben az 1950-es évek elején készült fényképfelvételeken már mindhárom ív nyitott. Visszaemlékezések szerint az udvar emeleti ablakai fölött lévő falfülkékben is hasonló reliefek voltak, mint a külső homlokzaton, ezeket azonban a 40-es években leverték. Az egyik adatközlő elmondása szerint, amikor ezeket leverték az édesapja régi, 1800-as évekbeli újságokat szedett össze belőlük. (Gipsz és papírmasé?) Udvari felvételünk sajnos csak az 50-es évekből van, így az állítás helyessége nem ellenőrizhető. Ugyanezen a felvételen tisztán kivehető az ablakok kőkerete. Ennek, valamint a falazásnak analógiája a Fő tér 11. sz. épület, amely ugyanekkor, ugyancsak Zohfal tervei alapján épült, s bár sokkal durvább átalakításokon ment keresztül, mint a kastély, udvari részén az ablakkeretek és - vakolat híján - a falazás jól látható. A klasszicista átépítés során az udvar négy sarkában - esetenként megfaragva az árkádok oszlopait - falmélyedést alakítottak ki egy-egy sima kőkeretes ajtónyílással. Az ablakok, köré rovátkolt, másodlagosan felhasznált kőkeretek kerültek. Nagyon szép és Magyarországon szintén egyedülálló a teljes épület klasszicista kifestésé, melynek alapmotívuma a kb. 25 cm széles horizontális osztás. A család 1827-ben költözött be a megújult épületbe, legalábbis ezt bizonyítják a városi jegyzőkönyvekben megjelenő mind gyakoribb bejegyzések. A kastély átépítésével közel egyidőben, délfelé, az utca másik oldalán lévő park mögött a régiek átépítésével kialakították az új klasszicista stílusú gazdasági épületeket. Itt kapott helyet az istálló, a kocsiszín, s ide kerültek az ezeket kiszolgáló személyzet lakásai. Ez a park, amely a család tulajdonát képezte, mintegy az angolkert folytatásaként összekapcsolta a két épületegyüttest. A Társalkodó 1839. április 20-i számában Édes János „Utazás a magyar hon szebb vidékein" című cikkében is megemlékezik róluk: „Különös díszére szolgál a városnak b. 0-y nem régen épült új-ízlésű gyönyörű kastélya a keleti részen, mellette lévő angolkerttel. "